Károli Gáspár, Károlyi-Radics Gáspár, a Szentírás magyarra fordítója a reformációra való megemlékezésünk jegyében Nagykárolyban szólalt meg. Varga Sándor színművész az embert, a sorscsapásoktól megtört, ám tántoríthatatlan hitű cselekvő hívőt tárta elénk, azt, aki mindent félretett azért, hogy az Örömhír a hétköznapjainkban is használt nyelven is eljuthasson hozzánk.
A jeles eseményre némi árnyék vetült… Példának okáért aránylag kevesek lehettek tanúi Károli Gáspár újbóli nagykárolyi jelenlétének.
(Laikus vagyok, így kérdezhetem: a ma prédikátorait nem érdekli a nagy előd emberi oldala?)
S bizony a (kedves) szatmárnémetiek… A reformáció emléknapján a jelenlegi megyeközpontban, egy „stúdióteremben” mutatták be… Még véletlenül sem a szülővárosban… S most is, „csak” úgy, az új évben jutott idáig a monodráma…
Óh, de ezek mind nem számítanak!
A lényeg: Tóth-Máthé Miklós kortárs drámaíró színművét, a Bessenyei István rendezte, Varga Sándor színművész által létrehozott, Én, Károli Gáspár címet viselő emberközeli tisztelet-előadást alulírott szerint mindenkinek látnia kell. (Nemtől, felekezettől, meg hasonlóktól függetlenül; mindenkinek, akit kicsit is érdekel a téma, az eleink sorsa stb.)
Megyeri Tamás Róbert
You must be logged in to post a comment.