Jobb, mint képzelte

Grebur Kinga jelenleg a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem elsőéves hallgatója. 9,99-es átlaggal elsőként jutott be orvosira.

– Szia, Kinga! Milyen az egyetem?

– Szia! Most csöppentünk vissza a vakáció után, új tantárgyak, új tanárok, megint kicsit nehezebb időszak, aztán remélem ebbe is hamarosan belerázódok. De ettől függetlenül szeretem, legalábbis az első félév nagyon tetszett.

– Milyen elvárásaid voltak az egyetemmel kapcsolatban? Olyan, amilyennek elképzelted?

– Igazából sokkal jobb, mint amilyennek elképzeltem. Persze, sejtettem, hogy tetszeni fog, de hogy ennyire érdekelni fog az, ami itt vár rám, azt nem. Azt tudtam már jó előre, hogy kemény lesz, így az elvárásaim is ehhez igazodtak. Az, ami még engem is meglepett, hogy a boncolás mennyire tetszik, ettől ugyanis féltem egy picit, hogy lelkileg esetleg meg fog viselni, de egyáltalán nem így történt, s sokszor már várom.

– Nagykároly nem egy hatalmas város. Könnyen megszoktad a nagyvárosi életet? Egyáltalán, milyen a vásárhelyi élet?

– Kaplonyi lévén abszolút nem voltam hozzászokva a nagyvárosi élethez. Az elején nagyon furcsa volt, hogy itt állandó a nyüzsgés, mindenki siet, az emberek sokkal kevésbé figyelnek egymásra, egymás s a maguk biztonságára, a forgalom is óriási, kicsit elveszett voltam. De aztán lassan belerázódtam, igazából ebben az is segített, hogy sok ismerős van körülöttem, voltak, akik segítsenek, mit hol találok, hol kell intézni az ügyeimet. Amúgy tetszik itt, pont olyan közepes városka, nem lehet unatkozni soha.

– Milyen volt az első vizsgaidőszak?

– Kemény volt az első szesszió, de túlélhető. Nagyon alacsony elvárásokkal indultam neki, „csak éljem túl”, s ehhez hasonló gondolatokkal. Aztán nem is volt az olyan szörnyű, legalábbis utána megszépültek kicsit az emlékek. Az volt nehéz, hogy rengeteg anyagmennyiséget kellett megtanulni rövid idő alatt, jól beosztani az időt. S a végére már nagyon nyomasztóvá, egyhangúvá vált az egész.

– Van idő a kikapcsolódásra? Mit szoktál ilyenkor csinálni?

– Van, persze. Azért nem kell ezt olyan keménynek képzelni, persze vizsgák előtt kevesebb a lehetőség kikapcsolódni, de ilyenkor, egyetem közben sokkal több idő van rá. Nekem a nyugodt hétvégék a kedvenceim, mikor a számomra fontos emberekkel vagyok, s ilyenkor elszáll a stressz, s ezek nagyon fel tudnak tölteni, legyek akár otthon, akár itt.

– Kemény munka áll a bejutás mögött. Már a kislány Kinga is orvos akart lenni?

– Emlékeim szerint a kislány Kinga minden akart lenni, talán csak orvos nem, ez a hivatás akkor még eszembe sem jutott. Színésznő, tanító néni, ügyvéd, s még más szakmák váltogatták egymást, épp ami megtetszett, volt, hogy naponta változott az elképzelés.

– Gondoltál rá, hogy ilyen nagy jeggyel kerülsz be?

– Egyáltalán nem gondoltam rá, végig csak az lebegett a szemem előtt, hogy csak kerüljek be, s mivel nem tudtam, hogy mekkora a verseny, mások mennyire felkészültek, ezért próbáltam kihozni magamból a legtöbbet. Így nagyon meglepett a végeredmény.

– Volt B terved?

– Volt, talán még C is, de azért nagyon reméltem, hogy nem lesz szükség rájuk.

– Köszönöm szépen!

– Én köszönöm, Csenge!

Berei Csenge Bernadette

Előző cikk
Következő cikk