Jövőt nyomtattunk

Manapság nem nagy kunszt időutazni. A napokban például Kaplonyból jutottunk Kaplonyba, azaz a jövőbe. Hobbicélra vásárolt 3 dimenziós nyomtatót néztünk meg. Kínából négy nap alatt érkezett meg a kistemplommal majdnem szemközti magánházba a szerkezet, mellyel elvileg bármit létre lehet hozni.

Hogy a riporter öregszik, sok mindenből észre lehet venni. A 3 D-s nyomtatásról már hallott, de azt valami „amerikás cuccnak” gondolta. Kézzel fogható közelségben nem túl félelmetes ez az egész. Például Yoda mester kicsi és kék. Ludescher Tamás ugyanis nem Star Wars-rajongó, ellenben talált egy szabadon felhasználható tervezetet a Yedi-lovagok szellemi vezetőjéről. Ahhoz már nagyon „szakinak” kell lenni, hogy az ember tudja, milyen eljárás révén, de az tény, hogy kukoricából állítják elő a 3 dimenziós nyomtató által használt alapanyagot. Ez a zsineg idővel lebomlik, igaz, hosszú idő múlva. Hogy mennyire hosszú ez az idő, nehéz megmondani, nyilván a környezeti hatásoktól függ.

Nos, tehát Yoda mester azért nem zöld, mert éppen kék. Mármint a kék zsineg volt befűzve a nyomtatóba.

– Ez egy alkatrész, próbáld meg eltörni. – Nem lehet, vagy talán csak nagyon nehezen. Lelkes a házigazda. Magyaráz. A 3 D-s nyomtató egy olyan eszköz, mely három dimenziós tárgyakat hoz létre digitális modellből. Amiket különféle tervezőprogramokkal lehet létrehozni. Az eljárás egyébként nem újdonság, már a ’80-as években feltalálták, ellenben akkor még csak kifejezetten nagy, és főleg módfelett költséges volt. Manapság pedig talán Kaplonyban is több van belőle, de egy bizonyosan. Négy nap alatt érkezett meg Kínából a nyomtató, 360 dollár volt az ára, ehhez járult meg az áfaköltség. Amúgy jó 3 ezren rendelték meg korábban ezt a nyomtatót a kínai gyártótól, sokuk jelezte is a világhálós fórumokon, hogy kiváló terméket kapott.

Közel ötven alkatrészből, egész pontosan 48 darabból áll az óra. Valamennyit Tamás nyomtatta. Mindössze a csavarok készülnek fémből, valamint az 1200 grammos súly. És a lényeg: a falióra működőképes. Na, jó, nem egy atomóra, nyolc órát képes egy felhúzással mérni, de azt megteszi.

Rengeteg tervet lehet találni a világhálón, és a nyomtatóhoz is számtalan leírást, akár magyar nyelven is. Gyakorlatilag csak türelem kell, és bármit meg lehet tanulni.

A nyomtató működése egyszerű: van egy szoftver, ebbe bele kell „tölteni” a digitális képet. Míg például a szobrászatban valamit egy darabból faragnak ki, a 3 D-s nyomtató ezzel szemben az alapoktól, soronként hozza azt létre.

„Okos” korban élünk, így okos technika ez. Például a nyomtató automatikusan spórol. (Mégiscsak sváb eredetű a kaplonyiak zöme.) Amennyiben az alkotás egy része egybefüggő, akkor léggel teli kockákat hoz létre, hogy ne pazarolja a műanyagot. Mindezt önállóan, szoftveresen oldja meg, azaz „gondolja ki”.

Kínában már házat is nyomtattak „vele”. Mármint a nyomtatóval. Merthogy Ludescher Tamás személyként kezeli a csodamasinériát, úgy beszél róla, mint a hobbitársáról, a barátjáról. Amúgy 120 négyzetméteres az a kínai lakás, és lakható. Pizzát is nyomtattak már, mégpedig ehetőt. Az orvostudomány számára jelent még hatalmas lehetőséget ez a technika. Például lehetne csontot nyomtatni…

Tamás nyomtatója legfeljebb 20 centiméter magas alkotást képes létrehozni, de például, amennyiben lenne digitális szkennere, minden további nélkül hiperrealista emberábrázolást is létre lehetne hozni.

Hogy miért és mikor? Áh, az oviban még nem tűnt fel, hogy imádja piszkálni a kis kütyüket. De utána rögvest érezhetővé vált, hogy legalábbis hobbija lesz az elektronika, valamint az alkotás. Hogy is működik ez vagy az? Nos, ő is tanakodott ezen, és addig kísérletezgetett, míg rá nem jött a megoldásra. „Szeretem az ilyen különlegességeket, és amire időm, pénzem, lehetőségem van, azt meg is csinálom, avagy létrehozom” – jellemzi magát. Például a youtube-on barangolva megtetszett neki a virtuális óra, el is készítette a sajátját, majd még egyet, később még sokat. Olyan dolog ez is, hogy virtuális órát nem lehet a kereskedelemben vásárolni, akinek van, az saját maga készítette el. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Számítógép-ventilátor hajtja, kézzel készült a tekercs az áramellátás érdekében. Olyan ez, mint az, hogy a telefon úgy töltődik, hogy csak oda van helyezve a töltő közelébe. Nincs látható fizikai kontaktus. Hangsúlyozza, hogy ő nem feltaláló, a helyes körülírás az „utánépítő”. Érdeklik az eszközök, igyekszik megérteni a működésüket.

Van az érzés, amikor „bekattanunk”, nos, mindez Tamással is gyakran előfordul. Megtetszik neki valami, elgondolkodik rajta, és ha elméletileg létre tudja hozni, akkor gyakorlatilag is megteszi.

Hova fejlődhet mindez? Nos, erre a kérdésre Tamástól nem tudjuk meg a választ. Hogy élő szerveztet is képesek leszünk előbb-utóbb nyomtatni? Ezek olyan kérdések, melyekre nem lehet válaszolni. Közös álláspontra jutunk viszont abban, hogy túl gyors ez a fejlődés. Nincs időnk megtanulni a sok újdonságot. Megtapasztalni az előnyüket és a hátrányukat. Mindez persze aggasztó. Yoda mester ekként mégis csak félelmetes.