A nagykárolyi döntéseket meghozó testület gyűlései hosszú évek óta egy tanácstag hangulathullámzásaitól függnek. Vicces ember ez a tanácstag. Vicc-szereplő is. A rádióban bemondják, hogy „vigyázat, mert egy őrült a forgalommal szemben megy”, erre felkiált: „nem is egy, hanem mindenki”.
Félreértés ne essék: nem őrült ez az ember. Ellenben a valóságosnál minden bizonnyal többre hívatottnak érzi magát. Okosabbnak. Vannak is olyanok, akik ebbéli gondolatait táplálják, fokozzák.
De az alábbi írás nem erről szól, hanem a ma megtartott tanácsülésről. Íme, ilyen volt – az arcok, a gesztusok nem hazudnak.
Kiegészítés gyanánt pár beszélgetés-töredék.
– Tudja miben különbözök Öntől, XY úr? Abban, hogy én elismerem, ha magának igaza van.
– Nem igaz! (…) Bizonyára nem mindenki tudja úgy kiszámolni ezeket a költségvetési adatokat, amint én, ezért kifejtem őket.
– Három hónapja is elmondtam Önnek, hogy miben téved. (…) A lényeg tehát a költségvetési tervezet kapcsán, hogy az ütemtervnek megfelelően haladunk.
– Szeretnék igazat adni, de nincs igaza. Már csak azért sem, mert több alkalommal is módosítottuk a büdzsét.
– Amint módosítjuk, attól a pillanattól már az az érvényes, tehát azt tartjuk be.
– Akkor sincs igaza! (…) Megszavazom, de jegyezzék fel, hogy sem a megvalósíthatósági tanulmánnyal, sem az árakkal nem értek egyet. Ezt okvetlenül írják fel valahova!
Nos, megtették, felírták valahova. Amúgy olyan történt, ami emberemlékezett óta nem: azt találta mondani (minden bizonnyal elhamarkodottan!), hogy
„igaza van a polgármester úrnak!”
A fenti sorok és a valóság között nincs összefüggés. A fenti sorok egy készülőfélben lévő, mindenki által túlságosan abszurdnak, valóságban elő nem fordulónak hitt dráma részletei.
Megyeri Tamás Róbert
magánember

