A nagykárolyi születésű Kaizer Vilmos számos nagysikerű produkció animációját tervezte már. A fiatal fényfestő rengeteg országban bemutatta tehetségét, viszont az otthonról mindig Nagykároly jut eszébe. Eddig megtett útjáról és jövőbeli terveiről is mesélt nekünk.
– Meséljen kicsit magáról, hogyan kötődik a városunkhoz?
– Nagykárolyi születésű vagyok, itt is éltem 14 éves koromig, amikor is Szatmárnémetiben folytattam tovább tanulmányaimat az Aurel Pop Művészeti Líceumban.
– Mikor kezdett el érdeklődni a művészetek iránt? Miért pont ezt a szakirányt választotta?
– Már egészen kicsi, óvodás korom óta szerettem rajzolni, sokszor azért hogy ne kelljen aludnom, inkább rajzoltam, majd később ebbe az irányba vezetett minden tanulmányom, nem is volt kérdés számomra, hogy ilyen szakterületen szeretnék elhelyezkedni, minden olyan magától értetődő volt. A művészetben tudok igazán kiteljesedni, ez az én utam.
– Mivel foglalkozik jelenleg? Milyen produkciókban vesz részt?
– Jelenleg külsős szakemberként dolgozom, több cégnek segítek be. Van, hogy grafikusként, vagy csapatvezetőként tevékenykedem, de van olyan is, amikor teljes produkciókat gyártunk le egy grafikusi csapattal, akikkel már évek óta dolgozom együtt.
– Hogyan kell elképzelni a munkafolyamatot, aminek az eredménye egy szemkápráztató animáció? Mennyi időt vesz igénybe egy produkció megalkotása?
– Ez teljesen változó, produkciótól függ, hogy mikor mennyi munkát kell belefektetni. Általában egy találkozó előzi meg a munkafolyamat tényleges elkezdését, ahol egyeztetjük a lehetőségeket, illetve megállapodunk az alapelvekben. Ezt követi a tényleges grafikusi munka. Egy teljes produkció általában kisebb jelenetek egymásutániságából áll össze. Először természetesen a tervezéssel indul, rajzolok, időzítek, majd amikor megvan a teljes terv, indulhat a gyártás. Sokszor használok rajzolt alapanyagokat, de 2D és 3D animáció a fő technikai megvalósítási forma. Megvalósítási idejük rengeteg dologtól függ, van, ami pár nap alatt elkészül, van olyan is, ami akár 2 hónapot is dolgozok egy-egy projekten, amíg elkészül a végleges változat.
– Számos országban megfordultak már a produkciójukkal. Milyen fogadtatásban részesültek, mennyire befogadóak az emberek ezzel a meglehetősen új művészetággal kapcsolatban?
– Amerikában több TV-műsorban is megjelent már munkám, Franciaországban, Angliában, Németországban, Svédországban, Ománban, Indiában, Szaúd-Arábiában, Magyarországon, Romániában és még sorolhatnám. Ezek legtöbbjét egy csapat tagjaként, vagy művészeti igazgatójaként értem el, de ezek között vannak saját készítésű produkciók is szép számmal.
Tényleg nagyon újszerű még ez a művészeti ág, és ez a közönségen is érződik. Legtöbbször az emberek csak ámulnak és teljesen elképedve figyelik, hogy milyen újabb és újabb formákat kreálunk meg színek, vonalak, formák és animációk segítségével. De arra is van tapasztalat, hogy végignéztek egy produkciót, megtapsolták, majd folytatták tovább azelőtt megkezdett dolgukat.
– Kiemelne egy projektet, amely különösen fontos volt az ön számára?
– A Pécsi Fényfesztiválon mérettettem meg magam először saját produkcióval, ahol második helyezést és a közönségdíját is sikerült megnyernünk alkotótársammal, az mindig egy csodálatos élmény marad számomra. Ott visszaigazolást kaptam, hogy megérte a sok befektetett munka és tényleg van jövőm ebben a szakmában. Illetve a nagykárolyi kastélyvetítés is egy olyan esemény volt, amit évek óta szerettem volna megvalósítani. Az, hogy egy sikeres produkciót mutattam be a szülővárosomban, legalább olyan elégettséggel töltött el, mint mikor ezüstérmes lettem a fennebb említett fesztiválon.
– Habár már évek óta Magyarországon él, mégis Nagykárolyt nevezi otthonnak. Még mindig van honvágya? Fontolgatja, hogy egyszer hazatér?
– Mindig van honvágyam és talán mindig is lesz, hiszen mégis csak ez az otthonom, itt nőttem fel, itt formálódtam azzá, aki ma vagyok, illetve nem mellesleg itt él a családom. Nem tudom még mit hoz a jövő, mindig új és új kihívások találnak meg és amíg van még hova fejlődnöm, vagy új ágakban kipróbálnom magam, addig még nem gondolkodom végleges hazatérésen. Természetesen tudom, hogy otthon mindig várnak rám, Nagykárolyba mindig hazamehetek. Amikor tehetem élek is ezzel a lehetőséggel.
– Hogy látja, merre halad a 21. században az ön által képviselt szakma?
– Bár még meglehetősen gyerekcipőben jár ez a művészetág, egyre több cég és magánember kezd bele a szakmába. Sok csoportnak a tagja vagyok és egyre több új, tehetséges ember jelenik meg. Egyre több platform, illetve rendezvény támogatja az ilyesfajta szórakoztatást. Így én úgy látom, hogy éveken belül, már szinte mindenhol meg fog jelenni, illetve el fog terjedni a fényfestés. Már ezen belül is vannak szakágak, különböző technikai megvalósítást követelve. A technika fejlődése pedig egyértelműen kihat majd erre a világra is.
– Mik a céljai a közel-akár távolabbi jövőre nézve?
– Az én fő szakirányom igazából az animáció-készítés illetve videoeffektelés. Mostanában kezdtem el inkább a reklámfilmek irányába gondolkodni. Nagyon élvezem, amikor egy videofelvételt teljesen át lehet alakítani, realisztikusan bele lehet tenni tüzet, épületeket, amelyek ott sincsenek igazából. Ezen kívül több televíziós műsorban is dolgoztam már, melyekbe főcímeket, illetve háttereket is készítettem, ilyen volt Fölszállott a Páva és a Virtuózok tehetségkutató műsor, melyben a versenyzők személyre szabott háttereit készítettük el, hasonló hátteret pedig még a megújult Balaton Sound főszínpadára is készítettünk. A jövőben inkább ebbe az irányba szeretnék tovább dolgozni, de természetesen a fényfestést sem hanyagolom.
Lang Gyopárka
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.