Kiterjesztett valóság (AugR), mesterséges valóság (ArtR)

Egy bevásárlóközpont elektronikai részlegén néztük a televíziókat egyik ismerősömmel. Egy útifilm ment épp. Egy várost, majd egy zöld, virágos tájat mutattak, amikor az illető nézőtársam megszólalt: „A valóságban ez nem is olyan szép. A tévében szebbek a tájak…”

És valóban, az új technológiás tévék felbontása igen nagy, a képek tűélesek, a fekete valóban fekete, a színek robbannak, és van még egy nagy előnyük: a valósághoz képest a tárgyak nem csupán visszaverik a fényt, hanem maguk világítanak. Minden világít! Ugyanez a helyzet persze a legújabb generációs telefonokkal… Lenyűgözik a szemet.

Egészen addig a pillanatig, amíg az ismerősöm, az elektronikai szaküzletben ki nem mondta, nem hittem el, de azután egyre több igazolást kaptam: a kiterjesztett valóság (augmented reality), a virtuális valóság, sőt, a mesterséges valóság (artificial reality) valódi alternatívát, valódi veszélyt jelent.

És a gyerekek egyre inkább bezárkóznak a digitális világba. Míg mi régen (még én is), gyermekkorunkban fekete-fehér, rossz minőségű képeket láttunk, mondjuk Krakkóról, és mikor végre odautazhattunk, le voltunk nyűgözve a látványtól, a mai gyerekek unottan csak annyit mondanak a krakkói óvárosi piacterén: ja, igen, már láttam a neten.

És én sem a Diamant tévémen (ami még megvan s működik) nézem már a dokumentumfilmeket, s nyaralás előtt már tudatosan oda kell figyelnem, hogy ne nézzem meg az úticélomról szóló képeket, mozgóképeket – mert én is jártam már úgy egy távolabbi ország fővárosában, hogy már nem nyújtott vizuális élményt. Sőt, be volt borulva, a filmben meg sohasem! A képernyőn szépek voltak a fények és a színek, a valóságban meg nem!…

A mesterséges valóságnak (artificial reality), ezért már el tudom képzelni, hogy lehet piaca, sőt, lehet félteni emiatt a jövő generációit, akik bezárhatják magukat egy mátrix-szerű világba (mint amilyet a Mátrix című filmben bemutattak).

Na én nem adnám fel a valóságot semmiért. De sokan kipróbálhatják majd a mesterséges világot – ahogy pár éve mi is a facebook-ot – s lassan a rabjává lehetnek.

Amíg az ismerősöm a boltban ki nem mondta „ez szebb, mint az igazi”, nem hittem volna. Nem örülök neki, de ma már el tudom képzelni. Nézzük csak a telefonokba zárt fiatalok arcán megjelenő fényeket, amiket a kijelző világító, színes, éles képe vetít rá, egy másik „valóságból”.

Józsa János – Facebook