Leendő tanácsosokat bemutató sorozatunk mostani részében Leitner Róbertet kérdeztük, aki mondhatni, veterán önkormányzati képviselő, hiszen immár nyolc éve a Nagykárolyi Helyi Tanács tagja.
– Milyen célokkal vág neki a következő négy évnek? Miket szeretne megvalósítani?
– Hát, hogy mit akarok megvalósítani? Magamban semmit. Azért mondom ezt, mert mikor nyolc évvel ezelőtt indultam, akkor azt gondoltam, hogy majd én megmozgatom a hegyeket. Aztán rájöttem, hogy ez így, magamban nem megy. Egyedül ezt nem lehet megcsinálni, kell egy jó csapat hozzá. Amik most városi szinten történnek, azok sem egyéni kitalációk, az egy vezető álma, és mögötte vagyunk mi, akik ezt próbáljuk támogatni, és természetesen az apparátus, amelynek igen komoly munkája van ebben az egész dologban. Ennek ellenére most is – nyilván – vannak terveim. Nekem van egy álmom, amit egyelőre még lehetetlennek látok, de nagyon szeretném, ha a fiam, és a hozzá hasonló fiatalok az egyetem után hazajönnének, és itt is maradnának. Ezt nagyon komolyan gondoltam ezelőtt nyolc évvel is, és most is. Ahhoz azonban, hogy itthon telepedjenek le, itt alapítsanak családot, nem elég az utakat megcsinálni, nem elég 1-2 gyár, hanem sok minden más is kell történjen még, például a szórakozás, a sport, a kultúra területén. De nyilvánvaló, hogy egyedül én ezt nem tudom elérni. Azonban egy jó csapattal, amelyik tudja ezt segíteni, és egy jó vezetővel, szerintem elérhető, főleg a jövőbeni terveket nézve, amelyek mind a város fejlesztését célozzák. Persze vannak nehézségek, hiszen az új munkahelyek teremtése például nem tőlünk függ, ehhez befektetőket kell a városba hívni. Erre vannak különböző lehetőségek, de itt is támadnak problémák, hiszen nálunk még mindig elég kevés a jól képzett munkaerő. Mindezek ellenére, azért én úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő években meg tudjuk teremteni azokat az alapfeltételeket, amelyekre a mai fiataloknak egy normális életszínvonal biztosításához szükségük van, hiszen a város folyamatosan fejlődik, és sok területen igenis jól állunk. Ehhez persze a fiatalok segítségére is szükségünk van. Szóval nekem mindig is közép és hosszú távú terveim voltak, szerintem így lehet valamit felépíteni, rövid távon esélytelen.
– Milyen szerepe volt az előző mandátumok alatt?
– Az első négy évben a jogi bizottságban kezdtem, ott lassan kitanultam, hogy hogyan működik ez az egész rendszer, és egyéni játékosból lassan csapatjátékossá váltam. A következő négy évben pedig a gazdasági bizottság tagja lettem, mivel saját munkámból kifolyólag ebbe a részbe láttam jobban bele, itt tudtam hatékonyabban segíteni a tanács munkáját. Emellett a Nagykárolyi Városi Kórház, a Károlyi-kastély, illetve a Victoria Sportklub vezetői bizottságában vagyok benne. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, például a városi kórház esetében, hogy akkor most mi bármit megtehetünk. Az egészségügyi intézmény működtetése tartozik az önkormányzat hatáskörébe – legyen víz, gáz, áram stb. –, de az orvosokkal, a betegellátással, a felhasznált eszközökkel kapcsolatos döntések teljes mértékben a szaktárca hatáskörébe tartoznak, ezekbe nincs beleszólásunk. Természetesen próbálunk segíteni, ahol tudunk, és mindent megtenni a fejlődés, a jobb betegellátás érdekében. De vannak dolgok, amik egyszerűen nem rajtunk múlnak. Így például hiába van meghirdetve egy sor szakorvosi állás az összes hazai szaklapban, egyszerűen az orvosok körében van egy olyan nézet, hogy nem akarnak kisvárosba jönni. Pedig ha az ember belegondol, itt sokkal több lehetősége van fejlődni, hiszen több fajta esettel találkozik, mivel nem kell versengenie a többi adjunktussal. Emellett közel vagyunk a határhoz, ha a kisvárosi lét néha unalmassá válik, könnyen át lehet menni Debrecenbe, vagy máshová. Visszatérve a kérdésre, egy tanácsosnak szerintem elsődlegesen az a dolga, hogy valamilyen szinten tartsa a kapcsolatot a közösség és a vezetőség között. Hiszen mi pont olyan átlagemberek vagyunk, mint a többiek, semmiben nem különbözünk. Sőt én azt is szoktam hangoztatni, hogy nem azért vagyunk ott, mert mi vagyunk a legokosabbak, hanem azért, mert mi ezt felvállaljuk. Nagyon sokan biztosan okosabbak, vagy jobb rálátásuk van, vagy tapasztaltabbak, tudnák ezt jobban csinálni, csak nem vállalják fel. Ha felvállalnák lehet, hogy többet tudnának segíteni, mint mi. De sokakat elriaszt, hogy közéleti személy legyen, hogy szem előtt legyen, hogy bírálatok érjék. Én úgy gondolom, hogy ha rendesen, becsületesen végzi az ember a munkáját, akkor ezektől nincs miért tartania. Mindezek ellenére az emberekben talán kevéssé tudatosodott mindez, bár én elég nyitottnak és aktívnak gondolom magam ilyen szempontból, a mindennapokban elég kevesen keresnek meg konkrét problémákkal. És ezek gyakran nem előremutató ötletek, hanem személyes sérelmek, és problémák, amelyek pont ezért ritkán vagy nehezen orvosolhatók, még ha a városfejlesztésből adódnak is. Hiszen attól, hogy egy valakinek szúrja valami a szemét, attól az még másik 50 embernek a javára válik, és nekünk a többséget kell néznünk. Emellett azt is fontos kiemelni, hogy a mi kezünk is meg van kötve, hiszen minden esetben igazodni kell a pályázati kiírások, illetve az egyéb beruházások feltételeihez.
– Mi az amit a legjobban szeret a tanácsosi munkában, mi áll Önhöz a legközelebb?
– Én igazából azt szeretném, amit az előbb kifejtettem, ha egy kommunikációs csatorna lennék az emberek és a hivatal között. Ez jelenleg nincs meg, illetve csak nagyon minimálisan működik. Annak örülnék a legjobban, ha ezt meg tudnánk valósítani.
– Mire lenne ehhez szükség?
– Szerintem nem elég nyitottak még az emberek. Nem merik elmondani a problémáikat, mert azt gondolják, hogy úgysem történik majd semmi. Természetesen megtörténhet, hogy azt mondjuk, hogy bocsánat, de ezt nem lehet, vagy ez a dolog nem működhet, mert más a rendszer. De biztos sok esetben tudnánk segíteni. Az is gond talán, hogy nem nagyon látnak bele a teljes folyamatba, hiszen ami a tanácsülésen történik, az csak a jéghely csúcsa, az ülést több komoly, sokszor hosszadalmas és nézeteltérésekkel teli gyűlés előzi meg, amelyeket az emberek nem látnak, vagy amiről nem tudnak. Ezeken beszéljük meg részletesen a napirendi pontokat, ott mondja el mindenki a saját véleményét, ott egyeztetjük a különböző nézőpontokat. De persze az emberek ezt nem látják.
– Hogy látja, a járványhelyzet, az elmúlt hónapok intézkedései, a kormány hozzáállása milyen hatással lesz a szeptemberi választásokra?
– Én kétféle hozzáállást látok valószínűnek. Lesz olyan, aki el fog menni szavazni, mert dühös, mert megunta azt, ami jelenleg az országban folyik, és változtatást szeretne. És lesz olyan, aki nem fog merni elmenni. Azért, mert hónapok óta csak azt hallja, hogy nem lehet menni sehova, nem lehet strandolni, koncertet szervezni, tömegben lenni, most mégis azt mondják, hogy menjen el szavazni, ahol mondjuk több száz ember megfordul majd egy napon belül. Szóval komoly paradoxon, hogy választani lehet, de mondjuk egy étterembe elmenni nem. Saját személyes véleményem, hogy a valós helyzethez képest kicsit túlzottan fel van fújva a járványhelyzet. Szerintem meg kell tanulni a vírussal együtt élni, betartani a szükséges higiéniai előírásokat, és vigyázni magunkra. Szomorú statisztikai adat, hogy Romániában a legkisebb a higiéniai eszközök forgalma. Szatmár megyére vonatkoztatva, én abban bízom, hogy a magyar okos ember, odafigyel a mindennapjaira, és fontos neki, hogy képviselve legyen. Bízom benne, hogy látják, hogy mi történik ebben a városban, és bízom abban, hogy szeretnék, hogy ez folytatódjon. Ehhez pedig arra van szükség, hogy egy, az eddigihez hasonlóan jó csapat további lehetőséget kapjon. Szóval én reménykedem benne, hogy a mieink elmennek szavazni, és tudatosan döntenek majd. És fontos, hogy az ember ne dühből, hanem meggyőződés alapján döntsön. Szerintem észre kell venni, és értékelni kell a történéseket, a fejlődést. És fontos az is, hogy ezt a fiatalok is észrevegyék. Hiszen például az, hogy számukra természetes, hogy magyarul tanulhatnak, akár egyetemi szinten is, az nem mindig volt így, és ha nem megyünk el okosan szavazni, akkor lehet, hogy a jövőben ez is veszélybe kerül.
Bagossy Andrea
You must be logged in to post a comment.