A hétvégi helyesírási verseny nagykárolyi versenyzői egyetértettek abban, hogy a tollbamondás gyors volt, a táncelőadás pedig csodálatos. Muszka Zsuzsa, Pakulár Sára, Schlachter Kincső és Kovács Péter Zoltán meséltek Berei Csenge Bernadette-nek a sepsiszentgyörgyi élményeikről.
– Sziasztok! Először is, gratulálok nektek! Milyen volt a verseny?
– Szia! Nekem, személy szerint nagyon tetszett, mert szervezett volt, nagyon kedvesen fogadtak minket. Ami még tetszett (és ez általában minden ilyen versenyen megvan), hogy nem csak magára a megmérettetésre került hangsúly, hanem az egyéb programokra is. Alkalmunk nyílt városnézésre, ismerkedésre, beszélgetésekre egyaránt. (Kincső)
– Szia! A verseny remek volt. Minden meg volt pontosan szervezve. Nem voltak csúszások, sőt, bőven időben voltunk. A hangulat jó volt, sokat ismerkedtünk, beszélgettünk. Jól éreztem magam, örülök, hogy részt vehettem, és ennek a társaságnak tagja lettem. (Sára)
– Jó volt kicsit kiszakadni a hétköznapokból, a régi barátokkal újra találkozni, és új ismeretségeket kötni. (Zsuzsi)
– Hangulatban ugyanolyan, mint az előző években, a tételek valamivel nehezebbek voltak. Főképp az emberek miatt érdemes ilyen helyekre, ilyen versenyekre járni. A beszélgetések, a hangulat miatt. (Peti)
– Hányadik alkalommal vesztek részt ilyen versenyen?
– Ötödik osztály óta rendszeresen jelentkezem a helyesírási versenyekre, már volt olyan alkalom, hogy országos döntőre is kijutottam, de idén először az Implom-verseny keretein belül. (Kincső)
– Hatodik osztályban a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen vettem részt, sajnos csak egyetlen alkalommal. Akkor a megyei szakaszig jutottam el. Kilencedik osztályos lévén most először voltam az Implom-versenyen. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy továbbjutottam az országos szakaszra. (Sára)
– Ez volt a 23. helyesírási versenyem, mindig is sokat jelentett nekem a helyesírás. (Zsuzsi)
– Sokadik. Rendszeresen vettem részt a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen is V–VIII. osztályban, és középiskolában is voltam eddig minden évben az Implom-versenyen. (Peti)
– Hogyan zajlott a pénteki megmérettetés?
– Ami nagyon tetszett benne az az volt, hogy a tollbamondás és a feladatlap megoldása között szünetet is kaptunk, hogy pontosan ugyanakkor kezdődött a verseny az összes teremben, és hogy mindenki egyenlő eséllyel indult, hiszen a tollbamondást CD-ről hallgattuk. Az egyetlen dolog, amit kifogásolok, hogy nagyon gyors volt, így voltak olyan évszámok vagy szavak, esetenként egész mondatok is, amelyeket nem tudtam leírni. (Kincső)
– Először a tollbamondásra került sor, amelyet felvételről hallgathattunk. Számomra nagyon gyorsnak tűnt, egyes szavakat, évszámokat nem tudtam leírni. Ezért kicsit bántott, hogy nem úgy sikerült, mint szerettem volna. Tíz perc szünet után következett a feladatlapok megoldása. Az sem bizonyult könnyűnek. (Sára)
– Először a tollbamondást ejtettük meg, amely felvételről szólt, ennek egyetlen hátránya, hogy nehezen tudtunk lépést tartani, így ki-kimaradtak szótöredékek. A tízperces szünet után következett a feladatlap. A verseny után mindenki fáradt volt, de ezután következett egy kis felüdülés. (Zsuzsi)
– Szervezetten, ahogy kell. Először a tollbamondást kellett megoldanunk – amely felvételről hangzott el, és szerény véleményem szerint borzasztóan gyors volt –, majd a feladatlapot, ami elég kemény rostának bizonyult. (Peti)
– Milyen programok voltak még? Volt alkalmatok megismerni a többi résztvevőt?
– Ismerkedésre természetesen volt alkalmunk, azt hiszem, ez az egyik célja az ilyen versenyeknek. Mint nagy táncrajongónak, a Háromszék Táncegyüttes előadása lopta be magát a szívembe leginkább a programok közül. Nagyon nagy élmény volt a néptánc színészettel kombinálva. Színvonalas előadás volt. Külön öröm, hogy láttam, vannak még, akik érdeklődnek a néptánc, a hagyományok iránt. Emellett a városi séták, beszélgetések adták meg a hangulatát az egésznek. (Kincső)
– Egyéb programként lehetőségünk volt városnézésre, múzeumlátogatásra. Ami nekem a legjobban tetszett, az a táncszínház volt, a Háromszék Táncegyüttes előadásában. Jó volt látni, hogy vannak még, akik ennyire élvezik a táncot, a néptáncot. Természetesen az ismerkedésre is sor került. Ez kihagyhatatlan az ilyesfajta versenyeken. (Sára)
– Nagyon tetszett a városban való séta, úgy gondolom eléggé összerázódott a kis társaság, de a táncelőadás is lenyűgözött, a versennyel karonfogva erősítette a diákok magyarságtudatát. (Zsuzsi)
– Amit kiemelnék, az a táncszínházi előadás, mivel nem csak én, de sokan azok közül, akikkel az előadás után beszéltem, elragadtatva nyilatkoztak róla. Emellett, ha volt alkalmunk, összeültünk beszélgetni, vagy járkáltunk a városban a résztvevőkkel, akik közül én már elég sokat ismertem, úgyhogy könnyen alakultak ki baráti társalgások. (Peti)
– Hogyan készültetek a versenyre?
– Leginkább a tanárnő segítségével, feladatlapokat oldottunk, tollbamondásokat írtunk, a lehető legtöbb előző évekbeli feladatlap mentén. A szabályzat persze most sem maradhatott ki a sorból, a versenyt megelőző hetekben, hónapban hűséges társam volt. (Kincső)
– Az előző évek feladatlapjait, tollbamondásait oldottunk, Szabó Csilla tanárnő jóvoltából. Sokat lehetett tanulni belőlük. Majd átolvasva a helyesírási szabályzatot, megbeszéltük a fontosabb dolgokat, esetleg azokat, amelyek újak voltak számunkra. (Sára)
– A magyartanárnőm rengeteg feladatlapot, tollbamondást és különböző helyesírási gyakorlókönyveket bocsátott a rendelkezésemre, ami nagyon sokat segített. Ezenkívül rengetegen támogattak a családomból és a baráti körömből, mindig akadt valaki, aki megdorgáljon, ha hibáztam a tollbamondásban. (Zsuzsi)
– Megoldva szinte az összes, előző évekbeli feladatlapot és tollbamondást. Köszönet Szabó Csilla tanárnőnek, hogy összegyűjtötte, és rendelkezésünkre bocsátotta őket. (Peti)
– Mennyire tartjátok fontosnak az ilyen vetélkedőket?
– Szerintem nagyon fontosak az ilyesfajta megmérettetések, hiszen hasonló érdeklődési körrel rendelkező fiatalokkal ismerkedhetünk meg. A másik dolog, ami miatt fontosnak tartom még, hogy az iskolai tanulnivalók mellett ez lehet egy érdekes plusz, egy olyan tárgy, amit azért tanulunk, mert érdekel, nem azért, mert elvárják. Egy olyan dolog, amelynek megismerésével bővítjük tudásunkat. Olyan kellemeset a hasznossal-dolog. (Kincső)
– Én rendkívül fontosnak tartom az ilyen versenyeket, vetélkedőket. Manapság az emberek túl könnyedén veszik a helyesírást, nem törődnek igazán vele. Bele sem gondolnak, hogy milyen összetett rendszer, amelyet nem szabad elhanyagolni. A helyesírás nélkül eltűnne maga a nyelv is, ami olyan fontos számunkra. (Sára)
– Manapság a fiatalok egyre jobban elhanyagolják a helyesírást (gondoljunk csak az SMS-ekre és chatelésekre). Ez a vetélkedő egyfajta felhívás, hogy jobban figyeljünk a nyelvünkre. MADARAT TOLLÁRÓL, EMBERT HELYESÍRÁSÁRÓL! (Zsuzsi)
– Természetesen egy ilyen vetélkedő nem vetekedhet érdemben egy tantárgyversennyel, mindazonáltal fontos feladata az Implom-versenynek, hogy felhívja a diákok – és nem csak a diákok – figyelmét a magyarnyelv-használat egyik sarkalatos pontjára, a helyesírásra. Elég néha körülnézni magunk körül, és láthatjuk a nyomtatott és főleg internetes sajtóban, a plakátokon, a cégtáblákon, hogy mennyire fontos dolog ismerni, uralni az írott nyelvet, az írás alapvető szabályait. (Peti)
– Nemrég változtattak a szabályzaton. Mit gondoltok az újításokról?
– Néhány újítás tényleg ÉSZSZERŰ, mások még bonyolultabbá teszik a magyar helyesírást, de ez így van rendjén. Azt hiszem, emiatt is van, hogy a magyar nyelv talán az egyetlen, amelynek keretein belül rendeznek helyesírási versenyt. Amit tényleg értelemszerűnek látok benne az az, hogy azokat a szavakat változtatták meg, amelyek helyesírása a legtöbb gondot okozta a nyelv használói körében, így nem csak egy ember (nyelvész) formálja a nyelvet, hanem mi mind, a nép. (Kincső)
– Jó pár újítással szembesültem most, a versenyre készülve. Egyes változtatásokat hasznosnak találok. Viszont van, hogy fel sem tűnik egy-egy újítás, mivel eddig is úgy írtuk őket, csak ami akkor helytelennek, az most helyesnek bizonyul. Vannak olyan változások, amelyek bonyolultak, nehéz őket észben tartani. De ez mind hozzátartozik a helyesíráshoz. Így szép és így kell megtartanunk a jövőben is, hogy fennmaradhasson. (Sára)
– Természetesen nehéz lesz újra megszokni, de ez így van rendben, a magyar nyelv él. (Zsuzsi)
– Az új akadémiai helyesírási szabályzat sokkal megengedőbb, úgymond „felhasználóbarátabb”, mint a régi volt. Megváltozott több olyan szó helyesírása, melyeket eddig szinte kivétel nélkül egyféleképpen írtunk és ejtettünk – a régi szabályzat szerint helytelenül –, úgy, mint árbóc, lámpabúra, sámánizmus, immunis, fridzsider (helyes alakok). Belekerültek az új kiadásba a tárgynevek – pl. Szent Jobb, Szent Korona, Rózsaszín Párduc (gyémánt), Kövér Berta (ágyú), Lady Blunt (hegedű), Titanic stb. –, amelyekre a régi szabályzat nem tért ki. Emellett változott a hosszú n és t végű nevek toldalékolása (ezentúl: Bernadett – Bernadett-tel, Mariann – Mariann-nal). Azt hiszem, a többi változtatás könnyítő jellegű, és vannak olyanok is, amelyeket csak azok vesznek észre és tudatosítanak, akik komolyabban foglalkoznak a témával. (Peti)
Berei Csenge Bernadette