Mesterségem címere: eladónő

Gabriela Negreával Nagykároly legvidámabb és legmosolygósabb eladónőjével beszélgettünk a szakmájáról, munkájáról és a hobbijáról. A munkája tulajdonképpen egy játék, és ezt a játékot még gyerekkorában kezdte el játszani. Nem vágyik lottónyereményre és hercegnő már csak azért sem szeretne lenni, mert a vásárlói gyakran elkényeztetik. Olykor annyira, hogy olyan jó dolga még egy hercegkisasszonynak sincs.

– Hogyan választottad ezt a szakmát? Gyerekkori álom volt vagy csak így hozta az élet?

– Belecsöppentem. A fonodában dolgoztam. Egyszer megkérdezték, szeretnék-e árulni. Elsőre egy „en-gros” üzletben kezdtem. Rögtön meg is szerettem ezt a szakmát és ezt a világot. Közben egy iskolát is elvégeztem, hogy képesítésem is legyen.

El kell mondanom, hogy úgy érzem én erre születtem, és végül is tényleg gyerekkori álom. Sokszor, mikor például mérek a kliensnek, rám jön a nevetés, mert azt csinálom, amit gyerekkoromban imádtam játszani, azaz vásárlókat kiszolgálni. Nagyon sokat számít, hogy ha valaki azt csinálja, amit szeret.

– Ha visszaléphetnénk az időben, akkor is ezt választanád, avagy mi lenne az a másik dolog, amit szívesen kipróbálnál?

– Tíz évig táncoltam, és most nagyon sajnálom, hogy nem folytattam. Szerettem a közönség elé lépni, az előadásokat, a társaságot és a közönséget. Mai napig szeretek előadásokra járni.

– Egy eladó sok emberrel találkozik. Bizonyára sokszor feldobják a napodat a kedvességükkel. Ezt hogyan éled meg, hogyan értékeled?

– Megszoktattam a vásárlóinkat, és persze tudják is, hogy az én alaptermészetem a vidámság, és én is szeretem, ha kedves emberekkel találkozok, akik feldobják az én napomat is, szóval kölcsönösen feldobjuk egymás napját. Megmondom őszintén, hogy nagyon szeretnek a vásárlóink idejárni, mert kicsit olyan otthonos is ez az üzlet, a kollégák is és a klienseink is barátságosak és kedvesek.

– Viszont, ha egy vevő éppen kedvtelen vagy kicsit ideges, azt hogyan kell kezelni?

– Nagyon higgadtnak kell lenni. Most nem mondom, hogy nem volt olyan, amikor kihoztak a sodromból, de kell tudni mindig kezelni a szituációkat, mi a vevőkből élünk, de azt mondom, hogy a kölcsönös tisztelet az a legfontosabb.

– A családtagjaid közül egy fiatalabbnak ajánlanád ezt a szakmát?

– Igen, minden további nélkül. Apukám is azt szokta mondani, hogy ez egy nagyon szép szakma.

– Kérlek, mesélj röviden egy olyan esetet, amire szívesen visszaemlékszel?

– Rengeteg a pozitív visszajelzés, ami azt jelenti, hogy értékelnek, és ez olyan jól esik! A virágcsokortól megkezdve a süteményekig, de ebédet is kaptunk már, ezek nagyon boldog pillanatok, és gondolom azért, mert szeretnek bennünket.

– A szabadidődben mit szoktál csinálni, esetleg van valami hobbid?

– Szeretek aludni – például –, de szabadidőmben nagyon sokat járok koncertekre, kiállításokra, eseményekre, minden, ami tánc, zene, színpad azt nagyon szeretem. Engemet ezek annyira feldobnak, és szerencsére az utóbbi időkben nagyon sok eseményre lehet elmenni. Igyekszem is eljutni a legtöbbre.

Hobbinak mondhatnám esetleg a buddhista tanítások tanulmányozását, az olyan szép életszemlélet. Tanítani is szeretem az új kollégákat, mégpedig polcot és árút pakolni, mert mániám a rend és a rendezetten feltöltött üzlet. Régebben ruhásboltban is dolgoztam, és ott pedig az öltöztetés lett a hobbim. Sok vásárlót öltöztettem fel úgy, hogy a véleményemet kérték és sokszor az általam ajánlott ruhakombinációt vásárolták meg.

Nagyon érdekes volt egyszer egy március 8-án: egy férfi azzal jött be a boltba, hogy a kirakatban van egy kosztüm, amit próbáljak fel, mert a feleségét szeretné vele meglepni, és az alkatunk nagyjából azonos. Felpróbáltam a ruhát, jó volt, bizonyára a feleségének is, mert nem jött vele vissza, hogy kicseréljük. Mindent a kliensért – csak ismételni tudom magamat, hogy ezt imádom csinálni és úgy érzem, hogy erre születtem.

– Mitől lenne egyszerűbb és jobb az életed?

– Meg vagyok elégedve az életemmel. Ne legyek beteg, nálam a legfőbb prioritás az életemben az egészség. Nem vágyom arra, hogy lottómilliárdos legyek, hidd el, ha azt mondanák, hogy holnaptól hercegnő lehetnék, én nem cserélnék azzal az élettel, én meg vagyok elégedve a kis világommal, egészségem legyen, és akkor mindenem megvan. Persze, ami még nagyon fontos lenne, hogy ha megértés és békesség lenne az emberek között.

Fülöp Csaba

Nagykárolyi kisvállalkozásokat bemutató sorozatot indítunk. Fentebb a 3. rész olvasható. Nem kell nagy riportokra, vagy hasonlóra gondolni. Egész pontosan arról van szó, hogy Fülöp Csaba, az Anziksz barátja ezúttal nagykárolyi mobiltelefon- vagy tévészerelőket, kisboltosokat, festőket, villanyszerelőket stb. keres fel, és azok válaszolhatnak öt-tíz kérdésre, és mindezt egy-egy interjú formájában jelentetjük meg az Anzikszon. A sorozatunkat a B&B Kft. boltjai, a Lavender és a Home Art, illetőleg Erdei D. István parlamenti képviselő nagykárolyi irodája támogatja. Ezúton is köszönjük!