Mozzanatok a tanácsülésről

Nehogy áltassuk magunkat, kifejezetten becstelen politikai húzásokban lesz gazdag az új esztendő. A jelenlegi ellenzék mindent be fog vetni annak érdekében, hogy vezethesse a várost. Ám sajnos ezt nem úgy kell elképzelni, hogy koncepciókat dolgoz ki, mintegy alternatívát próbál meg felkínálni…

A pénteken megtartott évzáró tanácsülésnek több amolyan kulcsmomentuma is volt. Mindenekelőtt a szilveszteri tűzijáték kérdése. A polgármester idén is javasolta a tanácsnak, hogy különítsenek el az újévköszöntő látványosságra egy összeget. Az ellenzék szószólója ellenben nem az összeget sokallta (magunk közt szólva: ennek kevesebből tényleg nem lehet…), hanem azzal állt elő, hogy ne legyen tűzijáték Nagykárolyban. Az erre szánt pénzt juttassa el inkább a város a sajnálatos bukaresti szerencsétlenség kárvallottjainak. Nos, ennél populistább hozzáállást ritkán tapasztalni – még a károlyi tanácsban is! De még csak nem is ez a baj. A veszélyt az jelenti, illetve sejteti, hogy ezek szerint az oppozícióban lévők a közhangulatot akarják mindenáron meglovagolni. Ha a közvélemény egy szörnyű tragédia miatt példának okáért egyházellenes lesz, az normális esetben nem kellene közvetlenül megjelenjen egy kisváros döntéshozói magatartásában. Amennyiben állandósul egy nézett, úgy annak legfeljebb szép lassan kell beáramolnia az alsóbb fórumokba. Ellenkező esetben anarchia alakulhat ki. Kiszámíthatatlanná válik minden.

Egy bukaresti katasztrófa kárvallottjain nem segítene a károlyiak szilveszteri látványosságra szánt pénze. Léteznek országos vagy nemzetközi alapok az ilyesmire, melyek létrehozásához természetesen a többi között a károlyiak adólejeit is felhasználták. Ezen kívül lehet károlyiaknak adakozniuk, pénzbeli vagy egyéb természetű segítséget eljuttatni a Colectiv klub áldozataihoz, azok hozzátartozóihoz. De egy, jó esetben ártatlan tűzijátékot együtt emlegetni egy szerencsétlenséggel, nos, jó modorra semmiképpen sem vall.

Amúgy annál a bizonyos jólneveltségnél is álljunk meg egy szóra. Tudják ki kívánt legelőször boldog Karácsonyt és új évet a tanács tagjainak, és rajtuk keresztül Nagykároly lakosainak? Nos, a sebtében szót kérő egyik tanácstag, név szerint: Ilie Ciută. Látszólag ez marginálisabb kérdés, ám szerintem ismét csak rávilágít a rátartiságában rejlő veszélyekre: csak azért megelőzi a város megválasztott elöljáróját, hogy hallathassa a hangját. Nem illik ekként cselekedni! Ha egyszer, egy szerencsétlenség következtében ő vagy valamelyik elvbarátja polgármestere lesz ennek a városnak, akkor privilégiuma lesz a jókívánság. De addig nem!

Elfogadhatónak minősítette rövidre szabott évértékelőjében a 2015-ös esztendőt Kovács Jenő. Előrevetítette, hogy helyhatósági választások következnek, minden bizonnyal kiélesednek az egyébként is meglévő nézett különbségek. Azt kérte ennek kapcsán, hogy mindenki, mindegyik fél igyekezzék némi önkontrollra. Nos, ezek az ideák igen viccesek a fentebb megnevezett tanácstag szemében: gúnyos kacajjal fejezte ki nemtetszését. Olyat ő még elképzelni se tud…

Megyeri Tamás Róbert