A szabadság, az egyetemes és magyar szabadság mártírjaira emlékeztek Nagykárolyban is nemzeti gyásznapunkon. A Nagykárolyi Magyar Ifjúsági Kezdeményezés nagykárolyi szervezete és Történelmi Vitézi Rend Nagykárolyi Széke immár sok éve kilátogat október 6-án a Mesterrészi katolikus, illetve a református temetőbe.
Hágó Attila Nándor dr. köszöntötte kedd délután a tucatnyi főhajtót. Kovrik Artút tábori lelkész síremléket előtt beszélt arról, hogy ilyenkor az aradi vértanúkon kívül azokra is emlékezünk, akiknek a neve nem maradt fel, ám önfeláldozásuk példamutatásának köszönhető a mi szabadságszeretetünk is. Tóth Kálmán egy versét olvasta fel az ifjúsági szervezet alelnöke, majd a vitézi rend tagjaival közösen megkoszorúzták az egykori tábori lelkész síremlékét. A rajta lévő felirat arról szól, hogy Kovrik Artúr lelkipásztorként szolgálta a nemzet ügyét a szabadságharcban. 1817. október 18-án született, és 1888. április 13-án távozott e világról. A síremléket közadakozás révén emelték, amint írták, kegyeletéül volt elnöküknek és tántoríthatatlan elvtársuknak emeltette a nagykárolyi Függetlenségi és ’48-as Párt 1894-ben. A nehezen olvasható, amúgy szép-díszes sírkőn lévő felirat így zárul: Béke legyen porai felett!
A református temetőben Tóth Lajos és Sütő Mihály síremléke előtt hajtottunk főt. Romát Sándor tanárember-történész a szabadságharcunk nemzetközi jellegét emelte ki. Mint rámutatott, ez annak a magyarázata, hogy egyéb nemzetek fiai is sajátjukénak érezték a magyar szabadságharcot. Párhuzamot is vont az akkor történtek és a jelenkori migránsválság között. A magvas gondolatokat követően koszorúkat helyeztek el, majd kötetlen beszélgetésre került sor. Utóbbin egyebek mellett a tavaly elhangzottakra is visszatértek, mintegy számvetés egy-egy ilyen alkalom – mit is sikerült a legutóbbi főhajtás óta megtenni…
You must be logged in to post a comment.