Nagykárolyiak a megyei tanács listáján

Giurgiu-Kovács Mónika első alkalommal méretteti meg magát, míg Gindele Imre immár második mandátumát tölti ki az RMDSZ megyei tanácsosaként. Egyikük a civil szférát képviselné, másikuk a sváb mentalitás általi haladás alkalmazója. Velük beszélgettünk.

Két nagykárolyi, RMDSZ-es listán induló, megyei tanácsjelöltet kértünk arra, beszéljen eddigi eredményeiről, mondja el, milyen indíttatásból készül a politikai életbe. A választási kampány finisében, az elmúlt időszakról, a kampányígéretekről és a jövőbeli tervekről nyilatkozott, Gindele Imre és Giurgiu-Kovács Mónika.

A civil szférát képviselné

Először méretteti meg magát a politikai élet területén, Giurgiu-Kovács Mónika. Politikai szerepvállalása kapcsán arra kértük, meséljen magáról, az RMDSZ megyei tanácsosjelöltje.

„Giurgiu-Kovács Mónika vagyok, 37 éves, férjezett, egy 8 éves kisfiú büszke édesanya. Jogi végzettséggel rendelkezem, de a magánszektorban dolgozom.

Az engem ismerők tudják, hogy mindig érdekeltek a körülöttem zajló események és szeretek tevékenykedni a köz érdekében. Szeretem aktívan kivenni részem a munkából, meggyőződésem, hogy hatékonyan kell képviselni a civil szférát, ezért döntöttem úgy, hogy megmérettetem magam, megyei tanácsosként.

Nem titok, hogy az édesapám Nagykároly polgármestere, Kovács Jenő. Nyilván sokan gondolják, hogy az ő példája indított el ezen az úton, azonban ez csak részben volt így: szeretném bebizonyítani azt, hogy több vagyok annál a skatulyánál, amibe a lányaként engem behelyeznek. Remélem, igazolni tudom, hogy egy olyan csapattag vagyok, akire alapozni lehet, aki tenni akar és tud is azért a közösségért, ahonnan származik.

Fiatal korom egyszerre előny és hátrány is, azonban én úgy gondolom, elég érett vagyok, a megyei tanács tagjaként rám kiszabásra kerülő feladatok véghezvitelére.

Büszke vagyok arra, hogy Pataki Csaba csapatában lehetek, hiszen látom, hogy Szatmár megye jó irányban halad. A megyei kórház korszerűsítése révén, hatalmas fejlesztés előtt áll a megyei egészségügy. Folyamatos az infrastruktúra fejlesztése, felújították Szatmár megye 822 kilométernyi úthálózatának az egyharmadát. Megyénk országos szinten az elsők között szerepel az európai uniós finanszírozások lehívásában. Az itt felsorolt eredmények mind Pataki Csaba és csapata energiáját és munkáját dicsérik, és én úgy gondolom, ezt a munkát folytatni kell. A megyei tanácson belül én elsősorban Nagykárolyt és vidékét szeretném képviselni, s tenném mindezt annak tudatában, hogy Szatmár megye a mi otthonunk és mindazt a munkát, amit az RMDSZ elkezdett, tovább kell vinni. A szeptember 27-i választások kapcsán pedig arra buzdítok mindenkit, hogy éljen szavazati jogával, ne hagyja, hogy mások döntsenek helyettünk.

Hiszen ha arra gondolunk, hogy nem csak a következő négy évről, hanem a gyermekeink sorsáról is döntünk, akkor azt hiszem, inkább azon bosszankodjunk most, hogy hosszabban kell kezet mosnunk, mint később amiatt bánkódjunk, hogy nem használtuk ki a döntési jogunkat, akkor amikor kellett volna” – mondta Giurgiu-Kovács Mónika.

Folytatni a munkát

„Immár második mandátumomat töltöm ki, az RMDSZ megyei tanácsosaként. Ebből az utóbbi négy évben pedig Pataki Csaba csapatában volt szerencsém tevékenykedni. Kiemelném a csapatban való tevékenykedés fontosságát, mert egy megyei tanácsost soha nem az egyéni akciói jellemeznek leginkább, hanem az, hogy mennyire jó csapatjátékos. Az utóbbi négy év úgy érzem, mindőnknek egyértelmű sikertörténet volt. Elég ha visszagondolunk az Adrian Ștef által hátrahagyott, összegubancolt szerződésekre, amelyek megkötötték a megyei vezetőség kezét a községek úthálózatainak javítását illetően is. Két évig nem hogy utat nem tudtunk javítani, de még egy kátyút sem lehetett betömni hivatalosan, nem hogy a megye útjait karbantartani. Biztos emlékszünk a mezőteremi, mezőfényi, kálmándi, börvelyi utakra, melyek járhatatlanok voltak. Eljutottunk oda, hogy most egyesek azzal kampányolnak, hogy minden háztartásba vezessük be a gázt. Ez nagyon jó elképzelés, meg szükséges is, azonban feltevődik egy kérdés: elgondolkodott-e ennek az elképzelésnek a kiötlője, hogy mennyibe kerül majd egy család számára a gáz bevezetése? Még akkor is drága mulatság ez, ha ‘csak’ az utcából kell beköttetni. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az emelkedő gázárak mellett, ki tudja-e majd az illető fizetni a számlát? Véleményem szerint nem ez a prioritás. Viszont ha kiutazom a Nagykároly környéki falvakba, akkor azt tapasztalom, hogy az elmúlt négy évben, megújult burkolatú utakon lehet megközelíteni Mezőteremet, Börvelyt, Gencset stb., s mindez a Pataki Csaba által vezetett csapat munkájának eredménye.

Fontos megvalósításnak érzem, az Apaserv Regionális Vízszolgáltató vállalat által kivitelezett Masterplant is, mely által minden lakásban van vezetékes víz, illetve rá lettek csatlakoztatva a szennyvízelvezető rendszerre az otthonok. Az utóbbi száz év legnagyobb mérvű beruházása volt ez.

A befektetők idevonzásával kapcsolatos álláspontom az, hogy ez nem feltétlenül az aktuális önkormányzati vezető feladata. Segíteni tudja ezt, például az infrastruktúra fejlesztésével. Úgy vélem, ez Nagykárolyban és több környező községben is adott. Az M3-as autópálya révén pedig, nyitott az utunk, egészen az Atlanti-óceánig. A szakemberképzés, a duális modell beindult, s bár most megtorpanni látszik, ebből a helyzetből is igyekszünk kihozni a maximumot és új lehetőségeket keresni.

A magam nevében, a következő négy évre vonatkoztatva is azt ígérem: kiveszem a részem a munkából. Az általam otthonról hozott sváb mentalitás is erre ösztönöz. Hiszen otthon is ezt tanultuk: minden nap dolgozzunk. Megyei szinten pedig egyértelműen látszik, a munka eredménye. Én nem ígérek sem uszodát, sem kacsalábon forgó várat, de azt megígérem, hogy minden nap dolgozni fogok. Ebben a csapatban, ezzel a csapattal, a Nagykároly vidéki és nagykárolyi emberekért!” – mondta Gindele Imre.

Megjelent a Nagykároly és Vidéke c. hetilapban.