Négy évről öt percben

Kertelés nélkül kimondom: a helyhatósági választásnak van tétje. Például a nagykárolyi virtuális légkörről is szól a jövő hétvégi voksolás. Amennyiben a liberális bőrbe bújt szélsőségesek szép számban kapnak szavazatot, akkor – kérem szépen – folytatódni fog az ingyen cirkusz. Ön dönt!

Vegyük például a kulturális életet. Tegnap este jelentette meg az egyik román nyelvű internetes felület ezt a cikket. A szerkesztő szokásához híven kioktat mindenkit. Tudatja, hogy kellene kinéznie egy kommünikének. Nos, kérem szépen nincs igaza! Korántsem feladata egy közleménynek, hogy választási kampányban felsoroljon minden valós vagy csak így-úgy létező kulturális, hagyományőrző, avagy bármilyen egyéb szervezetet. De ez szakmai kérdés. Ami szerintem nem az ő „asztaluk”.

Az igazi baj ismételten azzal van, hogy az egyszemélyes szerkesztőség (újabban még a nevét sem adja a véleményanyagokhoz – ezzel újfent „sajtótörténetet” ír, új műfajt talál fel) nevében megbélyegeznek személyeket. Legalábbis kérdéses témák kapcsán azzal vádolnak meg embereket, hogy nem jól végzik a munkájukat. Mindezzel zaklatják a feladatukat ellátókat.

Nem szeretnék személyes vonalat belekeverni ebbe az egészbe, de talán néhányan még emlékeznek arra, hogy mivel indokolta a lemondását az önkormányzat részéről a kultúrával foglalkozó igazgatóság vezetője: nos, azzal, hogy egy bizonyos személy akár éjjel is vegzálta. Azaz vélt vagy valós sérelmei kapcsán alkalmatlankodott. Nyaggatta éjt nappallá téve.

Nos, szerintem ez a választás erről is szól. Hagyjuk-e, hogy ez a szerkesztőség, a köréje csoportosulók mintegy megerősödjenek? Merthogy egyébként kevesen vannak. Persze mindenkinek van oka arra, hogy ne menjen el szavazni. Kinek ez fáj, kinek az az arc nem tetszik, ki éppen szalonnasütést tervez. Öt perc – kis sarkítással élve – négy évnyi nyugalmat, békességet jelent.

Megyeri Tamás Róbert magánember