Még január 17-én szenvedett balesetet II. Erzsébet brit királyné férje, az idén 98 éves Fülöp, Edinburgh hercege. A királyi család sandrigham-i birtokának közelében figyelmetlenül tért fel egy főútra a Land Rover Freelander típusú terepjárójával és összeütközött egy Kia típusú személygépkocsival. A baleset következtében terepjáró felborult, a herceget (akinek nem esett baja) pedig a többi autós segítette ki, míg Kia-ban utazó három személy (két nő és egy kilenc hónapos gyerek) is csak könnyedebb sérüléseket szenvedett.
Fülöp herceg persze azonnal visszaadta a vezetői engedélyét, mint indoklásként kifejtette: tekintettel az előrehaladott korára. Nem sokkal ezután pedig személyesen írt levelet Emma Fairweather-nek, a Kia sofőrjének (aki a legsúlyosabb sérülést szenvedte el), ebben kifejezte sajnálatát a balesetben betöltött szerepéért.
Tegnap, február 14-én az angol-walesi főügyészség (Crown Prosecution Service, CPS) bejelentette, hogy nem emelnek vádat Fülöp herceg ellen, mivel: „nem szolgálná a közérdeket az eljárás.” Továbbá a közleményből kiderült, hogy minden körülményt figyelembe vettek a döntéshozatalkor: a herceg vétkességét, életkorát, illetve a visszaadott engedélyt is.
Az eset az Egyesült Királyság népét megosztotta, legtöbben a herceget védték, ám voltak akik „ültessék már le a vén fószert végre” véleményen voltak. Adott a kérdés, helyesen döntött-e a főügyészség, mikor ilyen indokokra hivatkozva nézett el a herceg elleni eljárástól?
Ha netán ez az incidens egy normál polgár figyelmetlenségéből következik be, akkor az illető biztosan számíthat következményekre, írhat akárhány levelet a károsultaknak. S sokan ezért fejezték ki nemtetszésüket. Mivel főnemes, el lehet felejteni az ilyesmit? Súlyosabb is lehetett volna! És, ha netán az autóban utazó kilenc hónapos kisgyermek is megsérül? Jogos kérdések, viszont vannak olyan dolgok, amelyeket szem előtt kell tartani…
Az tény, hogy a királyi család hatalmas népszerűségnek örvend, sokan emiatt hangoztatták, hogy igazán el lehetne tekinteni a büntetőeljárástól, hiszen mégiscsak „mindenki Fülöp hercegéről” van szó, valamint sok egyesült királyságbeli elviselne egy csuklótörést, ha (ennek következtében) magától a hercegtől érkezett levéllel állítana be a postás. Figyelembe véve, hogy egy csuklótörés volt a legsúlyosabb sérülés a baleset következtében, illetve, hogy a herceg végig gálánsan állt hozzá az esethez, és az anyagi károkat megtérítik, valamint, hogy rögtön visszaadta a jogosítványát, érthető is a szemhunyás. Hozzátehető az is, hogy mindennap megtörténnek hasonló balesetek: az illető kissé figyelmetlen, a lemenő nap szemből süt…
A főügyészség indoklása sem annyira megalapozatlan, hiszen mennyire néznének jól szemmel a britek, ha Erzsébet királynő 98 éves férje éppen bírósági tárgyalásokra járna, esetleg a vallomását kellene felvenni? Illetve, mennyire (legyünk őszinték) s mivel tudnának igazán megbüntetni az edinburghi férjet? Nem beszélve ennek a visszhangjáról, valamint különböző sajtóorgánumokról szerte a világon, amelyek biztosan jó ideig a királyi családtól lettek volna hangosak, efféle címlapokkal: „Az angolok saját hercegük felett mondanak ítéletet!” Ennél azért kicsivel jobban tisztelik a koros herceget.
Edinburgh hercegének mindig is szenvedélye volt a vezetés, már fiatalabb korában is rendre elkapták London utcáin, illetve a királyi rezidenciák környékén furikázni, illetve ez a későbbiekben is megszokott volt. Sőt, 2016-ban Barack Obama volt amerikai elnök és felesége hivatalos látogatást tett a királynőnél, a windsori királyi rezidencia parkjában leszálló helikoptertől a kastélyig Fülöp herceg vezette autó szállította az elnöki házaspárt. Nos, ha ne adj’ Isten akkor történik valami, akkor biztosan más lenne a helyzet… Hiszen a herceg akkor is már a 95. életévét töltötte.
A herceg, aki nem egy kínos pillanatot okozott feleségének, s a palotának, aki zseniális, őszinte humorával egy jó ideje a szórakozott, kissé gyerekes öreg bácsikát jelképezi az angolok szemében, akiről simán elképzeli mindenki, hogy az asszony jól megdorgálja egy-egy kínos pillanat után, persze csak otthon, a színfalak mögött. Például egy-egy esetben: amikor egy tizenhárom éves kisfiút józanított ki, aki elmondása szerint asztronauta szeretett volna lenni, „túl kövér vagy ahhoz, hogy űrhajós legyél” — mondta; esetleg amikor a paraguayi diktátort Alfredo Stroessnert azzal köszöntötte, hogy: „örömteli egy olyan országban lenni, amelyet nem a nép irányít.”
Még a történethez hozzátartozik egy kacsintás, hogy bár a herceg az Emma Fairweather-nek írt személyes levelében mélységesen sajnálkozott, de egy szóval sem említette azt meg, hogy ő lett volna a vétkes.
Szolomájer Bence
