Emlékeznek még arra a félnótásra, aki valamelyik pap lemondatását kérte a kormányfőtől, mert az egyik szertartáson valami nem úgy hangzott el, ahogy ő akarta? Nos, a mi „kedves” nagykárolyi nagyságos asszonyunk is hasonlóan jár el: vélhetően itt is, ott is feljelentette a város választott elöljáróját, nyilván abban bízva, hogy végre az ő ura lehet a polgármester…
Nem lesz az. (Remélem.) 🙂
Maga a probléma persze bonyolultabb. A nagykárolyi magyarság nyitni akart, s ezt jól is tette!, ám a megvalósításba hiba csúszott. Egyszerűen nincs meg a megfelelő protokoll arra, miként kell egy ilyen alkalmat megtartani. Hogy kell-e mindegyik nyelven verset mondani, vagy sem. (A zászlók kapcsán már elnézést kért a polgármester. Helyesen!) Szóval hiányzott a harmónia. Nos, hiba csúszott a megvalósításba, s most ezt egyesek igyekeznek felnagyítani. Nyilván azért, hogy önös céljaikat elérjék.
Személy szerint abban bízok, hogy a szándék, a nemes gesztus sokkalta fontosabb a hibánál. Hogy a közvélemény inkább a jó szándékot veszi figyelembe, és nem hagyja magát hergelni.
Visszatérve a „nagyságára”, szóljon neki valaki, hogy gyerekeket nem szabad pellengérre állítani. Nem a cserkészek a hibásak. Remélem, hogy ebben egyetértünk. Kérem, ne a gyerekeket bántsa!
Megyeri Tamás Róbert
magánember
