Óriási potenciál van a húsmarhatenyésztésben

Csanáloson tartották meg szerdán az elhanyagolt mezőgazdasági ágazat agrárakadémiáját. Számos érdekes előadás elhangzott, és egy működő szövetkezetre is ellátogathattak a részvevők.

Az európai átlagnál kevesebb marhahúst eszünk

Mintegy százharminc tenyésztő — vagy legalábbis a tenyésztésen gondolkodó gazda — részvételével tartottak tegnap Csanáloson agrárakadémiát a húsmarhatenyésztés témakörében. A 130 személynek körülbelül 2000 állata van — persze akad közöttük olyan, akinek legfeljebb egy-két fejőstehene, míg szövetkezetek is, amelyek több száz állatot nevelnek. Az alkalom tulajdonképpeni házigazdája is egy pár éve alakult szövetkezet, a Schöntal Innovative. Utóbbi telephelyét is bemutatták — a működő farmon, a főként Limousine fajtájú állatokból álló, ridegtartásban élő marhaközösségben gyönyörködött mindenki. Előzőleg szakértők beszéltek a húsmarhák tenyésztéséről. Óriási a potenciál ebben a mezőgazdasági ágazatban. Míg európai szinten a húsfogyasztás 40 százaléka szarvasmarhából származik, mifelénk 3–5 százalék közötti ez az arány.

A csanálosi kultúrotthonban tartotta meg idei harmadik agrárakadémiáját a Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület és a Szatmár Megyei Magyar Gazdák Egyesülete a Szatmár Megyei Ifjúsági Tanáccsal partnerségben. Nagy számban vettek részt érdeklődők az alkalmon — 130 személy. A megjelentek közül tucatnyian érkeztek Kökényesdből, Túrterebesről, Egriből, de ismét voltak Szilágy és Bihar megyeiek is. Mint az előadások egyikén el is hangzott, párját ritkítja az, hogy ilyen jellegű szakkonferencián ennyien jelennek meg.

A szervezők nevében Kovács Szabolcs köszöntött, majd a házigazda Schöntal Innovative Szövetkezet nevében Shcupler Tibor, aki egyben a község alpolgármestere beszélt arról, hogy a példájukat szeretnék megmutatni másoknak is. Érzése szerint ugyanis jó irányba haladnak — és talán mások is tanulhatnak tőlük. Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke abbeli örömének adott hangot, hogy nagy számban jelennek meg érdeklődők egy-egy ilyen tanácskozáson. Hangoztatta, ez nem kötődik a kampányhoz, és nyáron is lesznek hasonló rendezvények, mintahogy korábban a zöldségtermelésről, a méhészetről voltak. Beszélt arról, hogy európai szinten lobbizni kell azért, hogy megmaradjanak a mezőgazdasági támogatások, sőt, ugyanannyi támogatást kapjon egy itteni gazda, mint egy franciaországi. Az új típusú szövetkezetek megalakulását is szorgalmazta. Magyar Loránd parlamenti képviselő elmondta, nagyon fontos volt már ebben a kissé elhanyagolt mezőgazdasági ágazatban is agrárakadémiát szervezni. Tarthatatlannak nevezte azt az állapotot, hogy a húsmarhatenyésztők az egyik évben ezer eurónyi támogatást kaptak állatonként, egy következőben a harmadánál is kevesebbet. Mint fogalmazott, így nem lehet tervezni. Bízik abban, hogy az európai parlamenti választásokat követően ez is normalizálódik.

Átlagon felüli húsminőség

A húsmarhatenyésztésben felhasználható fajták jellemzéséről szólt különösen attraktív, a laikusok számára is érthető előadásában Dr. Béri Béla, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának egyetemi oktatója. Nyomatékosította, hogy a húsmarhákkal való foglalkozás is olyan, hogy a téma iránt érdeklődő az idő előrehaladtával rádöbben, milyen keveset tud, hány és hány aspektust kell még megismernie. Kifejtette, hogy szerte a Kárpát-medencében döbbenetesen kicsi a marhahúsfogyasztás, 10 százaléka az európai átlagnak. Ráadásul kevés a minőségi hús. Éppen ezekre alapozza azon véleményét, hogy óriási potenciál lakozik ebben a mezőgazdasági ágazatban. Szorgalmazta, hogy a tenyésztéssel foglalkozók minél inkább hozzáigazítsák a borjadzások időszakát a legeltetéshez, mint kiemelte: alkalmazkodni kell a természethez. A fajták ismertetése kapcsán kifejtette, hogy nincs olyan, hogy legjobb fajta. Kinek az a legjobb, kinek amaz. Egyébként is külön kell vizsgálni az anyai és az apai jelleget, illetőleg a tenyésztő (mely főként fajták nemesítésével, szelekcionálásával foglalkozik) és a termelő (amely minél nagyobb egyedszámra törekszik) tevékenységét. Utóbbi esetében a fajtakeveredés megengedhető, sőt, javallott is. Beszélt a Limousine fajtáról is, melyet kevéssé specializálódottnak mondott, holott a világtrend az, hogy minél inkább sajátos fajtákat kedvelik. Megemlítette ugyanakkor, hogy átlagon felüli húsminőséggel rendelkezik ez a fajta, viszont másokhoz képest túlságosan temperamentumos. Ugyan a húsmarhákhoz soroljuk a szürke marhát, az őshonos magyar fajtát, azonban az nem állja meg a helyét a modern húsmarhákkal szemben — szögezte le. Annak legfeljebb génmegőrzési feladata lehet.

Minden terület más húrmarhafajtát igényel

A mesterséges megtermékenyítés előnyeiről, illetőleg az állattenyésztési támogatások és ezek megpályázásának feltételeiről beszélt Bohonyi János, a Szatmár megyei Nemzeti Állattenyésztési Ügynökség vezető tanácsadója. Utóbbi kapcsán nyomatékosította, hogy most, az idei évre vonatkozó támogatási kérelmek benyújtását követően hozzá kell kezdeni készülni a jövő évire. Kért mindenkit, hogy fokozottan ellenőrizze, az állatának a leltárba vétele megtörtént-e, még az állatorvosnál is, hiszen többen ilyesféle emberi mulasztások miatt nem kapták meg a támogatást.

A vidékfejlesztés kulcsa az új típusú szövetkezetek megalakulása — szögezte le előadásában Tóga István, a Szatmár megyei Dél-Nyugat Helyi Akciócsoport menedzsere. Hosszasan sorolta az érveket a szövetkezetek megalakulása mellett — adókedvezményeket és sokkal szélesebb pályázati lehetőségeket jelent. A legfőbb érve talán mégis az volt, hogy csak így, társulások révén lehet felvenni a versenyt a piacon.

Állattenyésztés szervezése a 21. században címmel értekezett Dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója. Átfogó előadásában beszélt az ágazat múltjáról, és a remélhetőleg szintén sikeres jövőjéről. Szerinte ehhez elengedhetetlen, hogy kiemelt, stratégiailag fontos ágazat legyen. Megemlítette, hogy más állattenyésztési ágazatokkal szemben még mindig sokkal nagyobb a gazda döntési pozíciója, hiszen minden egyes terület más és más húrmarhafajtát tud a leghatékonyabban ellátni. Ezzel szemben például a tyúktenyésztés földrajzi régiótól majdhogynem teljes mértékben független.

A kisvágóhidakról és vágóközpontokról szóló törvény szabályozásról szólt Dr. Bacsó László, a Szilágy megyei Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság ügyvezető igazgató helyettese. Mint egy érdeklődésre reagálva kiderült, Romániában még nincs érvényes törvény az úgynevezett mobil vágóhidak kapcsán, holott annak létesítésére már lehet pályázni. S például mások mellett a csanálosi állattenyésztő szövetkezet is nyert támogatást — ám mivel vélhetően nem szerezhet be a törvényi előírások meg nem léte miatt minden szakengedélyt, vissza kell attól lépnie.

Talán bele se fogtak volna

Utóbbi szervezet egyik alelnöke, alapító tagja, Czier Attila beszélt a továbbiakban röviden a tevékenységükről. Több éve tanakodnak már azon, hogy a község területén lévő homokos területet miként lehetne hasznosítani. A többi között mogyorót akartak termelni, majd inkább az állattenyésztésnek fogtak hozzá. A község mintegy 150 hektárnyi legelőjét használják erre a célra — 23 állandó taggal rendelkezik a három éve alapított szövetkezetük. Hetvenöt tenyészállattal kezdtek hozzá. És elmondása szerint voltak kudarcaik is — például az első tenyészbikájuk megdöglött. Ha tudták volna már az elején, hogy pontosan mivel is jár, talán neki sem fognak — mondta, de hozzátette: úgy tűnik, jó úton járnak. A huszonhárom fős szövetkezeti tagság mintegy fele negyven év alatti, van közöttük 25 éves is, de 65-nél is idősebb is — ez az ideális korosztályi összetétel. Sok mindent a saját kárukon tanultak meg — tette hozzá, ellenben már eljutottak odáig is, hogy például tenyészbikát is árulnak. Beszélt arról is, hogy időközben újabb szövetkezet alakult Csanálos községben — gesztenyét termelnek.

A fentieket persze szemléltette is. A helyszínen szólt például a leleményesség szükségességéről. Míg az úgynevezett borjúóvodát akár több ezer euróért készítik el, ők fényképek alapján egy helybeli hegesztő segítségével párszáz lejes áron megvalósították — a célnak pedig ugyanúgy megfelel, hiszen kizárólag a borjú tudja megenni belőle az abrakot, a tehenek nem férnek hozzá. Egy ellés is éppen a látogatás alkalmával kezdődött meg, de egyébként is a békésen kérődző állatok csodálkozva nézték a több mint százfőnyi ámuldozó kétlábú seregletet. Nincsenek ilyesmihez hozzászokva a csanálosi határban, a békés mindennapjaik során.