Igencsak meglepő szokása mostanság a nagyságának, hogy szócsatákba keveredik a világhálós közösségi tereken egyesekkel, és a beszélgetésekből kiragad ezt-azt, majd jól kiírja magát. Egyesek szerint az ilyesmi gyógyhatással bír rá nézve. Ma Puha, azaz Kovács Antal volt az „áldozat”. Megkérdeztük: mi a véleménye.
– Világhírű lettél, Puha: ír rólad a Buletin. Mi a véleményed erről?
– Valamikor – még, amikor futballozgattam – egykori edzőkollégám, csapattársam, edzőm is volt, szóval Tabi Zsolt azt mondta: bármilyen gyengén játszottál, ha írnak rólad az újságok, akkor azt jelenti, hogy számítsz.
– Én a beszélgetésben nem vettem észre úgynevezett autonomista felhívásokat, a szerző viszont arról is ír… Szerinted miért?
– Abban a beszélgetésben, szóváltásban nem említettem sehol az autonómia kérdését, amelyet amúgy én személy szerint jónak tartanék. Egy különálló, egy független Erdély a vágyam. Németországon belül is különálló landok, tartományok vannak. De ott nem arról volt szó.
– Régen írtál hozzászólásokat a Buletin különböző cikkeihez. Jó ideje nem teszed, miért?
– Egykor valóban írtam, mindig saját néven, a személyemet felvállalva. Nem kitalált neveken, álneveken. Éppen azt untam meg, hogy senki sem vállalta fel a nevét, mindig elbújtak holmi álnevek mögé. Úgy szidalmaztak, rágalmaztak. És elképzelhető az is, hogy a nagyságos asszony írta/írja ezeket. Mindenesetre szerintem nem kellene mint adminisztrátor megengedje a saját újságjában, hogy álnevek alatt szidják egymást az emberek. A kommentekben rágalmazások vannak. Én rosszat nem akartam soha senkinek, ha valakit nem is szeretek, vagy nem szerettem, akkor sem utáltam, és nem is fogom gyűlölni.
– Mi a véleményed erről az egész jelenségről? Hogy egyesek lehetővé teszik, hogy névtelenül lehessen pletykálni, rágalmakat nyilvánosságra hozni stb. Engemet dühít – neked mi az álláspontod ezzel kapcsolatban?
– Lehet, hogy neki fáj, hogy a férje nem nyert a választásokon (amúgy most először nem voltam ott a választásokon a családommal, hiszen az ellenfelet látva úgy gondoltam, nem nagyon van értelme hazautazni, annyira egyértelmű volt. Szerintem Kovács Jenő, ha ki se mozdul a házból, akkor is magabiztosan, nagy különbséggel nyert volna.).
Olyanokat is felhozott ebben a beszélgetésben, hogy miért mentem el, meg jobbra, meg balra. Ha szeretem Károlyt, akkor miért nem megyek vissza… Nos, szívesen járok haza, hiszen testvéreim laknak otthon. Az anyósom, a barátaim, volt csapat- és munkatársak. Mindig szívesen látnak!
Szerintem jelenleg gyönyörű a város, a központ mindenképpen. Olvasom, hogy az aszfaltozás is hamarosan kezdődik. Az ténylegesen fontos, mert valóban sok a gödör, a kátyú. De abból van itt is! Nem annyi, mint ott, de itt is van, hiszen nagyon kemény tél van mögöttünk.
Az alkalmat megragadva minden jót kívánok az Anziksznak, a nagykárolyiaknak. Jó egészséget! Tovább sok sikert a Kindernek, meg a Viktóriának!