Sok százan a kismamák börzéjén

Immár a hatodik alkalommal tartott babamamabörzét a nagykárolyi babamamaklub, azaz a Pro Villa Karul Egyesület. Ez alkalommal a nagykárolyi szakképző oktatási intézmény, a Simion Bărnuțiu nevet viselő ebédlőjében. Amint az várható volt: sikeres börzét tartottak ezúttal is.

Gindele-Pásztor Enikő Andreát, az egyik főszervezőt kérdeztük arról, hogy miben volt új ez a mostani börze az előzőkhöz képest.

– Új abban, hogy sajnos egyre több emberkét kell visszamondani, ugyanis a helyek száma korlátozott. Új a helyszín tekintetében is, talán ez a legalkalmasabb az eddigiek közül, mégpedig a parkolási lehetőségek, az asztalok számának tekintetében. Továbbra is törekedünk arra, hogy minél kevésbé függjünk másoktól, ugyanis annak ellenére, hogy nagyon sokan segítenek és támogatják ezt az eseményt, nagyon körülményes az asztalok biztosítása. Például itt harmincöt asztal adott az étkezdében, viszont ötven »eladót« fogadtunk. Sőt, ötvenkettőt. Úgyhogy továbbra is cipelni kell az asztalokat, gondoskodni kell erről, meg kell szervezni az asztalok ide hozatalát és a visszavitelét…

– Ha már ez ekkora gondot jelent, nem lehetne a piacon megtartani a börzét?

– Éppen lehetne… Ellenben ezen a vásáron sok apró holmiról van szó, ruhákról, könyvekről, játékokról, már egy kis szél sok gondot okozna, esőről ne is beszéljünk… Ennek okán tartunk a piactól.

– A nehézségek dacára az, hogy sokan vannak itt, sokakat kellett visszamondanotok, jelzi, hogy igény van erre a rendezvényre.

– Igen. Sokan felvetették, hogy álljunk át profitorientált tevékenységre. Ugye, akkor már több pénzt el lehetne kérni az eladóktól, akár nagyobb helyen is lehetne tartani. Viszont mi nem szeretnénk megváltoztatni a jellegét. Semmiképpen sincs üzleti célunk vele. Hanem az a célunk, hogy a nagykárolyi és a környékbeli anyukáknak lehetőséget biztosítsunk arra, hogy csereberéljenek, és eladják a kinőtt dolgaikat. Ennek megfelelően nonprofit tevékenységet folytatunk az egyesületünkön keresztül, és ezen nem is kívánunk változtatni. Persze nehéz. Most is az történt, hogy korán idejöttünk, ám hiába írtuk mi ki az asztalokra a neveket, hiába terveztünk el mindent, öt percen belül nagy káosz alakult ki. Helyet csereberéltek az eladók, egyesek kijöttek… Merthogy kicsi az asztal. Így van, kicsi az asztal. De ezt el kell fogadni. Vagy az van, hogy tíz anyukának biztosítunk lehetőséget az árulásra, szervezünk börzét, vagy megpróbálunk mindenkinek, kisebb helyen ugyan, de mégiscsak kínálhatja a cuccainak egy kis részét. Végül is nekünk pedig az az utóbbi a célunk…

– A gyerekek nőnek, mint a nád. Ti magatok győzitek még önkéntes munkával?

– Az enyémek már valóban kinőtték a babamamaklubot, főleg a kislányom, aki immár nulladikos lesz. Így van, a klub az én gyermekeimnek már nem annyira szól, de hála Istennek, van utánpótlás. Mégpedig anyukák részéről is. Két anyuka már fel is vállalta a kiscsoport vezetését, foglalkoztatását. Így hát: októbertől ismét elindul a kiscsoport. Akkor már nem én leszek ott minden találkozón, hanem ez a két anyuka, aki felvállalta ezen foglalkozások megszervezését. Természetesen ennek ellenére én Rékával együtt a háttérben ott leszek, az egyesület tevékenységének az adminisztrációs részét ellátjuk. A nagyobb események – mint amilyen a börze – megszervezésében részt veszünk. Egyelőre még van erre energiánk. Hogy meddig lesz, azt még nem tudjuk. Az a gond, hogy ugye már mind a ketten dolgozunk. Például a mostani börze helyszínének a megbeszélését hét közben kell megejteni. Én Szatmárnémetiben dolgozok, Réka Nagykárolyban, de bizony el kell jönni a munkahelyeinkről egy-egy ilyen eset okán. Inkább az ilyesmi nehéz olykor, nem az energiánk fogyott el.

Előző cikk
Következő cikk