Formabontó jövőkép

Korántsem szerencsés a következő mondattal kezdeni egy cikket: „egy polgármester a legtöbb esetben nem beszél az Angela Merkel-i politikáról a külföldről érkezett fiataloknak”. Mégis megteszem.

Történt tehát, hogy a héten lettországi, bulgáriai, magyarországi, szlovákiai, horvátországi és romániai fiatalok jártak a nagykárolyiak városházájában. Kovács Jenő polgármestert a város történetéről, az itteni közigazgatás mikéntjeiről faggatták. Ugyanakkor aktuális európai politikai kérdések is felmerültek. Boldognak mindenhol lehet lenni, és a bérek közötti különbségtől eltekintve talán már nem is olyan nagyon vonzó a Nyugat – értettek egyet. Az Erasmus+ elnevezésű uniós projekt keretében ismerkednek meg a fiatalok egymással, illetőleg tekintették meg Szatmár megye leglátogatottabb turisztikai létesítményét, a Károlyi-kastélyt is.

Tehát Kovács Jenő valós problémákat vetett fel a fiataloknak. Láthatóan megdöbbentek. Többjük kérdezett. A megoldásról. Nos, Nagykároly nyáron nagy többséggel megválasztott polgármestere a jövőt borúsnak látja. Arról beszélt, hogy félő, nem lesz az se jobb. A valós integráció nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta. Hogy az úgynevezett mélyszegénységben élőkkel szemben sok évtizedes tartozásunk van, és végre hozzá kell fogni az oktatásukhoz. Azonban semmiképpen sem pénzt vagy javakat kell nekik adnunk, hanem megtanítani őket azok kiérdemlésére. Elmondta továbbá, hogy felesleges olyan nagyon Nyugatra vágyniuk a fiataloknak, itt, helyben is lehet boldogulni. Igazán boldognak lenniük itt lehet.

Hogy milyen más városba látogattak el ezek a fiatalok, nem tudom. Bizonyára többet. Jó lenne megkérdezni őket, hogy melyik település ragadt meg bennük, melyik hagyott nyomot.

(megyeri)