Bikfalvi Imre (a nagykárolyi Bikfalvi Zsolt dédnagyapja) 1915. december 12-én keltezett leve a Dalmáciai frontról, az I. világháborúból. Bikfalvi Zsolt sok mindent nem tud a keletkezéséről, a családi archívumból került elő körülbelül négy éve. Kentben élő unokatestvére osztotta meg. Az igen bensőséges levél a dédnagyanyjának van címezve és írva. Igen megható – teljes mértékben átadja azt az érzést, hangulatot, amit a családjától távol lévő, a fronton harcoló katona érezhetett Karácsonyra várva.
Mint érdekességet osztotta meg az Anziksszal, legyen ez egy időutazás, ez a levél lehetne akármelyikünk dédnagyanyjának címezve. Amennyiben Ön is rendelkezik hasonló képeslappal, kérjük, ossza meg velünk!
A levél elég rosszul olvasható, különösen a vége felé (elfogy a sor, és még annyi mondanivaló lenne…)…
Címzett: Bikfalvy Imréné
Dobó u. 40
Bihar megye, Nagy Szalonta, Ungarien
„Dalmaczia 1915 XII/12
Kedves Feleségem!
Soraimba tudatlak hogy nincs
semmi bajom egéségem jó van
mejet kivánok nektek is és kivá-
nom Istentöl hogy az ünepet töltcsétek
el boldogan ép ugy mintha
én is Köztetek volnék. igaz fáj
hogy nemlehete Köztetek de aról
nem tehetek. Meszetőlled a sors.
szenvedni megtanit.
De hogy még viszontlátlak Éltet még a hit és bizom a
menyei jo atyámba. ezel boldog
Karácsonyi ünepet kivánok
a távolból szerető férjed a
viszontlátásig. Imre
az öregeknek is kivánok.”
You must be logged in to post a comment.