Szélsőségesek Romániában: nem vesztek el, pártokat váltottak

Tavaly áprilisban írta a Nagykároly és Vidéke.

Victor Ponta miniszterelnök egyebek között a következőket mondta nemrég a Zsidó Világkongresszus Bukarestben tartózkodó küldöttségének. „Azt hiszem, különleges dolog, hogy Romániában egyetlen szélsőséges politikai erő sem kapott igazán kontúrokat és népi támogatottságot. Garantálhatom, hogy az új Európai Parlamentben valószínűleg megalakuló Európa-ellenesek és szélsőségesek parlamenti csoportjába Románia egyetlen tagot sem küld. Az Európai Parlamentben Románia valamennyi képviselője a hagyományos politikai családok mellett lesz.” (Mediafax, 2014. március 11.)

Tekintsünk csak vissza egy kicsit a közelmúltba.

* Országos választások Romániában 2000 novemberében. A szavazók voksai a parlamentbe bejutott pártok között a következőképpen oszlottak meg: Társadalmi Demokrácia Pártja – szenátus 37,52%, (65 hely), képviselőház 37,04% (155 hely); Nagy-Románia Párt – szenátus 21,07% (37 hely), képviselőház 19,57% (84 hely); Demokrata Párt – szenátus 7,64 % (13 hely), képviselőház 7,09% (31 hely); Nemzeti Liberális Párt – szenátus 7,49% (13 hely), képviselőház 6,89% (30 hely); RMDSZ – szenátus 6,32% (12 hely), képviselőház – 6,22% (27 hely); nemzeti kisebbségek – képviselőház 18 hely. 2000-ben elnökválasztás is volt Romániában. Az első fordulóban (2000. 11. 26.) Ion Iliescu a szavatok 36,35%-át kapta, Corneliu Vadim Tudor 28,34%-kal a második lett (!), így Iliescu mellett a Nagy-Románia Párt jelöltje került be a 2. fordulóba (2000. 12. 10.) amelyet Iliescu nyert meg – 67% – 33% arányban…

* 2007 eleje. Az Európai Parlament szélsőjobboldali csoportjának a konszolidálása – ez Románia első „kedves meglepetése” az őt befogadó Európai Unió számára – ezt a The Guardian közvetlenül Romániának az Európai Unióhoz történt csatlakozása után írta. A brit lap így folytatta: a C. V. Tudor vezette Nagy-Románia Párt Európa-parlamenti képviselőinek az EP szélsőséges pártokat tömörítő csoportjába való beiratkozásával komoly erősítést kapott ez az újfasiszta, holokauszt-tagadó társaság. A szóban forgó szélsőségeseknek a román erősítés megjelenése előtt többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült külön frakciót alakítaniuk az EP-ben, hiszen ehhez legkevesebb 21 tag szükséges hat tagországból. A román képviselőkkel azonban az önálló parlamenti csoport megalakítása lehetővé vált, létrejöhetett az Identitás, Hagyomány és Szuverenitás nevű frakció. A Martin Schulz német euróképviselő által „az euróképviselők bohócbandájának” nevezett, nem hivatalos csoportosulást azelőtt konkrétan hét francia, három flamand, két brit, egy osztrák, és egy olasz képviselő alkotta. Ezekhez csatlakozott 2007 elején öt (5) (nagy)román és egy bolgár, így alakulhatott meg az új frakció. Számoljunk csak: míg 2007-ben az Unió 27 tagállama közül 20 egyetlen, a többség által szélsőségesnek tekintett képviselőt se küldött az Európai Parlamentbe, Románia mindjárt ötöt produkált. Ráadásul az EU 25 többi tagállamából együtt se jött össze annyi szélsőségesnek nyilvánított képviselő, mint a következő kettőből: (a Románia számára örök példakép) Franciaország (Chauvin márki, illetve a sovinizmus őshazája) és Románia. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy Franciaoraszág lakosainak a száma (63 millió) háromszor több mint Romániáé (21 millió), akkor bizony akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy szélsőségességből, xenofóbiából, idegengyűlöletből, a mássággal szembeni intoleranciából Románia 2007 elején az Európai Unió bajnoka volt. (Különösen miután később újabb román európarlamenti képviselő, a liberális színekben megválasztott Mircea Cosea is bejelentette csatlakozását az EP Azonosság, Szuverenitás és Hagyomány névre keresztelt szélsőjobboldali frakciójához!)

* 2007. november 25 – Európai Parlamenti választások Romániában. A szélsőségesnek tekintett politikai alakulatok – Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Pártja, Gigi Becali Új Generáció Pártja és Dan Voiculescu Konzervatív Pártja – egyike se jutott be az Európai Parlamentbe! Tehát míg korábban a román választók 5 (sőt 6!) szélsőséges nézeteket valló személyt is bejuttattak ugyanide, kevesebb mint egy évvel később az EP-nek egyetlen formálisan is szélsőségesnek tekintett román pártot képviselő tagja se lett. Kérdés: vajon a szélsőségesség vonatkozásában mikor mutatta meg Románia az igazi arcát Európának – 2007 elején, vagy ugyanennek az évnek a végén? Victor Ponta logikája szerint – vagyis ha az Európai Parlamentbe juttatott képviselők számából messzemenő következtetéseket vonunk le, úgy ahogy azt a miniszterelnök a bevezetőben ismertetett beszédében tette – Románia 2007-ben kevesebb, mint egy év leforgása alatt az Európai Unió legintoleránsabb országából a 20 legtoleránsabb egyikévé vált. Valóban ez történt volna? Aligha. Először is: bár 2007 végén nem érték el a bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt, az Új Generáció Pártjára a választók 4,86%-a, a Nagy-Románia Pártra 4,15%-a, a Konzervatív Pártra a 2,93%-a szavazott ugyanekkor. Vagyis a román választók több mint 10 százaléka 2007 végén változatlanul a formálisan is szélsőségesnek tekintett pártokra voksolt. (Ha szavazataik nem oszlanak meg, Románia 4-5 szélsőségesnek tekintett képviselővel „boldogította” volna az EP-t.) Másodszor: egy, a Soros Alapítvány által 2007. októberben készített közvélemény-kutatás végkövetkeztetése a következő volt. Az EP-választásokon a Nagy-Románia-Párt (PRM) az Új Generáció Pártja (PNG) és a Demokrata Párt (PD) azért ért el a tervezetthez képest jóval gyengébb eredményt, mivel nem tudtak eléggé hatásosan kampányolni. A Liberális Demokrata Párt (PLD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ viszont azért szerepelt a vártnál sokkal jobban, mert sikerült mozgósítaniuk a szimpatizánsaikat. Magyarán: a román szélsőségesek 2007 végére nem javultak meg – csupán túl kevesen mentek el közülük szavazni.

Victor Pontának abban az egyben talán (de nem biztosan) igaza lesz, hogy a 2014. május 25-i választások után Romániából egyetlen szélsőségesnek tekintett politikai alakulat sem küldhet majd képviselőket az Európai Parlamentbe. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a szélsőségesség például 2000-hez – a Nagy-Románia Párt kapta a szavazatok a 21%-át, Corneliu Vadim Tudor államelnökjelöltként a 2. körbe jutott–, vagy 2007-hez – a lakosság számarányát is figyelembe véve Románia „ajándékozta” meg a legtöbb szélsőségessel az EP-t – képest visszaszorult volna. Ellenkezőleg, amint az szociológiai felmérésekkel is bizonyítható, a xenofóbia nem veszett el sőt (főleg az USL hatalomra jutása után) még tovább erősödött – csak éppen pártokat váltott. Attól, hogy most olyan unió-kompatíbilisabbnak tűnő pártok (PSD, PNL stb.) művelik, amelyeknek a másság iránti intolerancia nem az egyetlen „szakterületük” (PRM, PNG stb.), a szélsőségesség még szélsőségesség marad.

Boros Ernő

(Nagykároly és Vidéke, 2014. április 3.)