Bikfalvi Zsolt képalkotásaival szolgálunk, illetve haikukkal. Illenek egymáshoz.
Bús, téli fészek.
Várj, majd kizöldülsz s fölvernek dalukkal
a víg zenészek.
(Matsumara Gekkei: Tél, ford.: Kosztolányi Dezső)
Télen, mikor magam ülök
s hallom tulajdon hangomat,
megrémülök.
(Otsuji: Hangom, ford. Kosztolányi Dezső)
Cseresznyefára
fáradt fehér madár száll.
Aztán elalszik.
(Enyedi Zsolt)
Reggel a hiány
egyszer csak kimondatott.
Minden megfagyott.
(Bogáti-Bokor Ákos: Ébredés)
Havat seperve
söprűt, havat feledek
– nincs, csak a seprés.
(Macuo Basó, fordította Fodor Ákos)
Tél. Magány. Béke.
Neked-dőlök, kopott, meg-
hitt ajtófélfám.
(Macuo Basó, fordította Fodor Ákos)
Elhagyatott kert,
csenevész Hold, bágyadt kis
rovar-neszek. Tél.
(Macuo Basó, fordította Fodor Ákos)
Újabb év múlt – ám
nem kopott el lábbelim,
nem fogyott utam.
(Macuo Basó, fordította Fodor Ákos)
You must be logged in to post a comment.