„Rengeteg gyakorlás is kell még, hogy valaki egy táncot úgy tudjon eljárni, ahogy azt szeretné, és ahogyan azt kell” – magyarázta Kocsis Anett érdeklődésére a rekettyés Virág Vanda. A néptáncról, a hozzáállásról, továbbá számos egyébről beszélgettek.
– Mióta néptáncolsz?
– Most novemberben lesz, hogy már a negyedik éve táncolok, és még nagyon sokáig szeretném, ugyanilyen lelkesedéssel tovább csinálni.
– Ki a példaképed? Ki az, akire hasonlítani szeretnél, úgy szeretnél táncolni, mint ő?
– Nincs olyan ember, akire kifejezetten példaképként tekintenék, de vannak olyan emberek, még a tánccsoportban is, akik nagyon jól táncolnak, átlagon felüliek, öröm őket nézni, de az a személy, akit talán a példaképemnek mondhatok, az a tánctanárunk, Maier Rajmund lenne és Székely Sára, aki vezeti az egész Rekettyét évek óta, 4 gyerekkel a családjában és még legalább 200 gyerekkel az egyesületen belül – mindig mindent rendben tart. De senkire nem szeretnék annyira nagyon hasonlítani, mert szerintem mindenkinek megvan az a pár táncmozdulat, ami az ő stílusához illik.
– Milyen szerepet tölt be az életedben a tánc?
– Mióta táncolok, úgy gondolom, teljes odaadással és szenvedéllyel csinálom. A tánc mára már az életem része és ez nem csak a magának az érzésnek köszönhető, hanem az egész közösségnek is. A tánc számomra a testi és lelki megnyilvánulást jelenti, hisz ha jól szeretnél táncolni, az belülről kell jöjjön. Mivel szombatonként vannak a próbák, elég jelentős időt elvesz az életemből, de ezt egyáltalán nem bánom, hisz olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiket szeretek.
– A néptánc mellett foglalkozol-e még valamilyen hagyományőrző tevékenységgel?
– Egyszer egy flashmob-ot is összehoztunk a városban – ami természetesen nem csak az én érdemem volt –, de szerencsére szép számban jelentek meg emberek, és mindenki örömmel állt be közénk. Különböző kézműves foglalkozásokat is szoktunk csinálni: tavaly ez havonta ismétlődött. Minden hónapban az adott hónapra jellemző néphagyomány volt a középpontban, tematikusan történtek a foglalkozások.
– Melyik a kedvenc táncod? Miért?
– A kedvenc táncom, amit épp jelenleg is táncolunk, az a magyarszováti tánc. Ennek a koreográfiája még jelenleg nincs olyan formában, hogy színpadra vigyük, de igyekszünk, hogy a táncháztalálkozón már közönség is láthassa és ne csak a próbán résztvevő szemlélődők és táncolók körében maradjon. Nagyon sokszínű ez a tánc, a leglassabb akasztóstól, a négyesen és a szászkán kívül, ide tartozik még a sűrű magyar legényes tánc is. Dinamikus és igazán érzelmes tánc, talán ezért is lopta be magát ilyen hamar a szívembe, a dallamai pedig valami csodálatosak.
– Szerinted, hogyan tud életstílussá válni a tánc?
– Számomra már a tánc többet jelent, mint egy kis szórakozás, vagy egy egyszerű hobbi. A tánc az ember egyik önkifejezési formája. Úgy gondolom, ha valaki ezt tényleg boldogan és örömmel csinálja, akkor semmiképp sem hagyja abba. Mi kell, hogy életstílussá váljon? Hát ami a legfontosabb, az a szenvedély és a szeretet, ami akkor nyilvánul meg, amikor a mozdulatsorok egymást követve tánccá formálódnak. Rengeteg gyakorlás is kell még, hogy valaki egy táncot úgy tudjon eljárni, ahogy azt szeretné, és ahogyan azt kell.
– Ma már egyre többen válnak a modern tánc híveivé. Szerinted mi ösztönözhet egy fiatalt arra, hogy a modern helyett a hagyományos néptáncot válassza?
– Hát ez egy igen nehéz kérdés, én is táncoltam egy évig modern táncot, de azt sosem éreztem igazán magaménak, nem éreztem azt, hogy az az én világom és hogy nekem ahhoz lenne tehetségem. Vannak emberek, akik nem tudják értékelni a néptáncot és a sok fáradalmat, ami azzal jár, hisz elég verítékes munka egy koreográfiát úgy összerakni, hogy azt színpadon is bemutathassuk és élvezhető legyen a közönség számára is. Én mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy próbálja ki a néptáncot is, hogy ezzel egy picit is többet tudjon meg a múlt kultúráiról és hagyományairól.
– Szerinted miért fontos a hagyományőrzés?
– A hagyományőrzés egy híd a múlt és a jelen között, ez nem egy olyan dolog, amit csak úgy meg lehet tanulni. Úgy gondolom, a XXI. században szükség van arra, hogy a gyerekek, akár kicsit is, de ismerjék meg a régi szokásokat és a népművészet értékeit.
– A Rekettye néptánccsoport veled egykorú fiataljai, mennyire veszik ki a részüket a programok szervezésében?
– Én olyan csoportba csöppentem bele, amiben a fiatalok mindig mindent beleadnak, hogy egy fellépés, vagy a jelenlegi helyzetben, egy táncháztalálkozó jól sikerüljön. De a mi legnagyobb dolgunk csak az, hogy az épp aktuális koreográfiát megtanuljuk és szépen előadjuk, emellett persze még sok más segítséget is igényel például a táncháztalálkozó megszervezése.
– Milyen programokkal várják a rekettyések a XVIII. Nagykárolyi Táncháztalálkozóra érkező gyerekeket és felnőtteket?
– A XVIII. Nagykárolyi Táncháztalálkozót október 27-én tartjuk meg, ami az eddigiekhez hasonlóan módon zajlik majd. Reggel kézműves foglalkozások lesznek a gyerekeknek, ahol a nagy rekettyések segítenek majd be, utána pedig gyerektáncház következik. Ezt egy gálaműsor követi, ott mindenki bemutathatja tudását. Rengeteg vendégünk lesz. A napot lezárva hajnalig tartó táncház veszi kezdetét, ahová mindenkit szeretettel várunk!
Kocsis Anett
