Tudósítást, ne jegyzőkönyvet!

Az újságíróvá válásnak manapság rejtelmes és sejtelmes útjai vannak, de ahelyett, hogy ezekről értekeznék, inkább hadd jellemezzem egyetlen rövid, összetett mondattal a mai erdélyi állapotokat: itt ma már csak az nem publikál, aki nem akar. Ebből adódóan nincs semmilyen minimális szakmai követelmény állítva azok elé, akik „újságírók” akarnak lenni. Másként megfogalmazva: abból lesz újságíró, akit valaki(k) odatesz(nek) újságot írni. Korszerűbben: tartalmakat gyártani a média számára. S mivel semmiféle előképzettséget nem várnak el a botcsinálta firkásztól, tudósítótól, szinte a falvédőről lelépve kell megküzdenie a sajtószakma elsődleges kihívásaival. Ráadásul tanulnia sincs kitől, mert ma már a pályán lévők zöme is olyan dilettáns, aki maga is nemrég lépett le a falvédőről, sohasem tanulta ezt a szakmát, néminemű rutinra szert tett ugyan, de a szerzett ismereteket nem képes vagy nincs ideje átadni a kezdőknek.

Így történhet meg például, hogy az újdondászok zöme azt hiszi és úgy tudja, hogy a sajtótudósítás az nem más, mint jegyzőkönyv (rom. proces verbal). Van olyan lap, amelyben szinte minden cikk azzal kezdődik, hogy mely dátumkor, milyen napon, hány órakor mi történt. Íme: „Május 17-én, pénteken 18 órakor újra megnyílt az Egalitas vendéglő, és újabb jótékonysági estet tartottak.” „Szombat délután, május 18-án A tánc kultúrája című előadást hallhattuk, majd látványos showtáncot, melyet táncmulatság követett.” „Május 18-án a versenyre az Ady Endre Elméleti Líceumban került sor, délelőtt 10 órától.” „Az XY iskolában egy rajzversenyt szerveztek május 17-én, délelőtt.”Május 18-án, szombaton 19 órától emlékkoncert volt az Állami Filharmónia nagytermében.”

Nos, a példákat folytathatnám, azt kérdezve: egy napokkal később megjelent újságcikkben miért kell ilyen részletekbe menően visszaidézni bármilyen eseményt? Hiszen abszolút irreleváns, hogy mely napon és a nap mely szakában, hány órakor kezdődött valami, amiről már az olvasók legtöbbje úgyis lemaradt. Aki pedig ott volt, annak nem kell felidézni, hogy hol, mikor, minek volt szem- és fültanúja. Az ilyen részletekkel akkor kell szolgálni, ha eseménybeharangozót ír az ember, nem utólagos beszámolót.

A 2019. május 20-án délelőtt tíz órakor kezdődött kiállításmegnyitón Sofronie nagyváradi ortodox püspök mondott imát.” Ez a mondat nem egy jegyzőkönyv elején szerepelt, hanem egy újságcikkén. Ha nekem kellett volna tudósítást írnom erről a fontos eseményről, ezzel indítok: „A kiállításmegnyitó Sofronie nagyváradi ortodox püspök imájával kezdődött.” Ennyi. Nem elég?

Dénes László

asa1