Szép rendezvény színhelye volt ma Kaplony. Példaértékű kezdeményezés keretében felavatták Munkácsy Mihály itteni rokonságának emléket állító emlékművet, obeliszket. Sokan voltak jelen, és szép (talán egy-két kivétellel) beszédek is elhangzottak. Jó érzés volt ott lenni!
A Nagykárolyi Anziksz is szívesen beszámolt volna az eseményről, sőt, már előzőleg hírt is adott volna róla, ám a főszervező egyetemi tanár úr úgy döntött, ez nem járja… Majd ő megmondja mikor, s ő (illetve nem ő, hanem valakije) küld anyagokat, azokat közöljem. Ugyan próbálkoztam, ám nem sikerült meggyőznöm őket arról, hogy ez így nem szerencsés hozzáállás, hogy a munkavégzésemet akadályozzák önös célból… Szóval nem jártam sikerrel. 🙂
Sajnos alulírott bután büszke ember (pedig szakmai téren igazán nincs mire!). Ennek okán nem is jelent meg az Anzikszon híradás a rendezvényről — pedig ismételten jeleztem, méltánytalannak tartom az egészet. De nem hallgattak meg, picit talán fölényesen semmibe se vettek. 🙂 Nos, e jellembeli hiányosságomat azzal próbálom meg ellentételezni, hogy a békesség jegyében fotós élménybeszámolóval igyekszem tájékoztatni azokat, akik olykor rápillantanak az Anzikszra.
A lényeg: ragyogó időben újraavatták a többi között annak az úrnak az síremlékét is, aki annak idején a kaplonyi római katolikus és református közösségeknek adományozta egy birtokrészét, hogy ott temetőt létesíthessenek e két felekezet tagjai.
Megyeri Tamás Róbert
You must be logged in to post a comment.