Daniela és az USR a járvánnyal kampányol

A helyhatósági választásokra készülve a járvány természetesen Nagykárolyban is politikai téma lett. Ez persze káros, ám alapvetően el kell fogadni.

Bizonyára úgy tűnik, hogy hazabeszélek, mégis bátorkodom megjegyezni, hogy az RMDSZ megnyilvánulása az elfogadható (az én szememben), hiszen kizárólag tájékoztat és magyaráz.

Nem így járnak el más pártok tagjai!

Példának okáért Daniela Ciută, aki négy éve még lelkesen kampányolt a Nemzeti Liberális Pártnak (román betűszóval: PNL), hiszen a férje volt a polgármesterjelöltjük, azóta például az Úz völgyében „vitézkedett” (egyebek mellett), nos, ő most a Mentsétek meg Romániát Szövetség (román betűszóval: USR) szekerét tolja. (Nem szeretem a cikkeit reklámozni, ez alkalommal mégis megteszem, ide kattintva találja az érdekes kordokumentumot.) Ugyanis utóbbi, Nagykárolyban alig létező szervezet rátelepedett (mondom: alapvetően helyesen teszi) a járvány témájára. Azonban mindenféle intézkedéseket kérnek, követelnek, miközben az álláspontjukat ismertetik.

Bizonyos szempontból nincs is ezzel semmi baj.

Azt tartom felelőtlennek, aggasztónak, hogy a lakosság megnyugtatása helyett pánikot keltenek. Lelkesedésükben, hogy önmagukról számot adjanak, ilyen válságos időszakban támadják a városvezetőséget. Teszik mindezt mindenféle logikát nélkülözve. Kizárólag az ellenkezés hevületétől vezérelve.

Minap egy nagykárolyi tanácstag kérte a többi politikust (politikusaspiránst), hogy saját imázsuk építése közben gondoljanak már bele abba, mit tesznek. Ne használják fel a járványt politikai törekvéseik elérésére. Nem normális számon kérni bármely partiumi településen, hogy nincs a németországi helységekhez hasonlítható egészségügyi rendszere. Egy nagykárolyi kórházat ugyan össze lehet hasonlítani egy svédországival, de minek? Nyilván sokkal jobbak a felszerelések ott, Nyugaton. (Félve vetem közbe, várjuk ki a végét, hiszen például a mindenképpen nyugatinak minősíthető észak-olaszországi egészségügy is igencsak megsínylette – illetve jelen időben is igaz ez a megállapítás, azaz megsínyli – a koronavírus-járványt. Nagykároly esetében egyelőre csak szenzációhajhász rémhírek vannak, ugyanakkor sajnos nagy valószínűséggel lesznek itt is áldozatok. De hátha mégse, hátha valahogy megmenekülünk.)

Nem a helyhatóság a hibás!

Az egészségügy jórészt országos kompetencia, egy hasonló méretű városhoz képest jól felszerelt a károlyi kórház. Ellenben csodára itt, helyben sem lehet számítani. Sajnos. Viszont saját pártpolitikai lelkesedésükben az újak (USR), illetve az örök ellenzéki (a Ciută-házaspár) a csodában reménykedőket hitegetik. Politikai szempontból talán érthetően, őket nézték ki maguknak. Őket traktálják olyasmikkel, hogy sokkal több lélegeztető gépet kellene vásárolni (Ugyan honnan? Az ilyesmi nem úgy működik, hogy megrendeljük valamelyik internetes áruházon.) Továbbá fertőtleníteni kell. Eleddig az volt a téma: azért, mert sokan vannak kint az utcán, kerüljük el, hogy a járdán sétálva továbbadják a vírust. A nagykárolyiak zöme megértette a járvány fő üzenetét, egyelőre sajnos az a legjobb védekezés, hogy otthon maradnak. Nagykárolyban alapvetően kevesen vannak kint a közterületeken. Erre az ellenzék azzal áll elő, hogy éppen azért kell fertőtleníteni, mert nincsenek kint az emberek, azaz nem okoz senkinek kellemetlenséget. (És hasznot? – kérdem én. Netán, akár a korábbiakban, egy „jó” kivitelezőt – egy kedves ismerőst – is tudnak ajánlani…)

Zárásként visszatérnék a tanácstag felvetésére – ne politizáljuk át a járványt –, és átfogalmaznám, hogy legyen reális, betartható, a valósághoz igazodó: mint az élet bármely megnyilvánulása legyen ez is akár politikai téma. Ellenben a különféle pártok, politikusok abban versenyezzenek egymással, ki tud jobban, hatékonyabban segíteni a lakosoknak, ki tudja szakszerűbben tájékoztatni őket, az otthonmaradásra rábírni őket. A megvalósíthatatlan, avagy felesleges intézkedések követelését pedig most, a kivételes helyzetre való tekintettel mellőzzük. Én például hiszek abban, hogy a minden bizonnyal valamikor nyárutón, ősszel sorra kerülő helyhatósági választáson az emberek zöme a valós segítségnyújtást fogja díjazni (hogy ismét „hazabeszéljek”: a székházbeli lányok rengeteg embernek segítettek a nyilatkozatok kitöltésében, az ahhoz való hozzáférésben stb.), és nem a hőzöngést. Mindenesetre a fő, hogy a válságos időkben is igyekezzünk minél nyugodtabbaknak maradni. Mindezt patetikusabban megfogalmazva: továbbra is az embert lássuk meg az embertársainkban.

Megyeri Tamás Róbert

Mivel újabban több minőségem is van, megjegyzem, hogy a fenti nem hivatalos állásfoglalás stb. Mindössze egy bloggerként is tevékenykedő személy magánvéleménye

megyeri