Fazakas Zoltánnal, a nagykárolyi RMDSZ tanácstagjával beszélgettünk. Részben a politikáról, de talán még inkább arról, hogy „hozzám Nagykároly áll közel, és ezért minden megújulásnak örülök, mert egyrészt látom bennük a befektetett munkát, másrészt remélem, hogy gyermekeimet, sőt unokáimat is látni fogom a megújult kastélykertben vagy színházban.”
– Miért gondolkodol azon, hogy jelöltesd magadat tanácsosnak? Miért éppen rád lenne szükség továbbra is Nagykároly megyejogú város önkormányzati döntéshozó-testületében? Mi az az érték, amit képviselsz?
– Csak azt mondhatom el ezzel kapcsolatban, amit négy évvel ezelőtt is mondtam. Soha nem voltak politikai ambícióim, és nincs ez másképp ma sem, viszont szeretném, ha mindenki otthon érezné magát ebben a városban.
Munkámnál fogva elég sokan ismernek engemet fiatal korom óta, hiszen nagykárolyi vagyok. Amikor négy évvel ezelőtt azt tapasztaltam, hogy városunk összetartó magyarságát igyekeztek bomlasztani teljesen személyes ambícióktól vezérelve, bár nem vagyok a sokszínűség ellen, de akkor úgy éreztem, hogy ha szükség van rám, támogatni fogom azt a munkát és ügyet, amit érdekvédelmi szervezetünk élén a polgármesterrel végez és képvisel a város békés fejlődése érdekében. Valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy van bennem civil kurázsi.
Szerintem minden közösségnek kell legyen egy vezetője, és kellenek olyan emberek mellé, akik a munkájukkal segítik őt a közös célok megvalósításában. Én nem vagyok a szavak embere, én dolgozni szeretek. Az én politikám: tegyél érte, hogy jobb legyen.
S hogy mi az az érték, amit képviselek? Talán, az, hogy legyek elérhető a nagykárolyi hétköznapokban, az emberek bizalommal forduljanak hozzám, amire volt is bőven példa az elmúlt négy évben. Bárki, akár román vagy magyar, akinek volt egy jó meglátása vagy, aki tanácsért, segítségért fordult hozzám, mindenkin igyekeztem segíteni, megkeresni a problémájára a megfelelő megoldást.
Sorolhatnám itt én a jobbnál jobb javaslatokat, ötleteket, de ezek megvalósítása először is a polgármesteri hivatal szakembergárdáján múlik, másodszor egy olyan csapat kell hozzá, amely nem szájhősködik, hanem össze tud dolgozni, hogy az anyagi feltételeket megteremtse.
Azért én is gondolkodom azon, hogy például egy korszerű parkolóház jó lenne a zsúfolt városközpont tehermentesítésére, vagy a szakorvoshiányt nem lehetne-e megoldani, ha számukra szolgálati lakásokat, otthont tudna Nagykároly biztosítani, vajon nem jobban elköteleződnének. Vagy hogyan lehetne megoldani a város szívében élő szociálisan hátrányos helyzetű emberek helyzetét stb., stb. Persze ezek nem mai és nem csak nagykárolyi problémák…
– Hogy eleve gondolkodol ezen, arra utal, hogy van elhívatottság-érzeted. Akkor mi tart vissza?
– Talán az idő, amit mondjuk az ember a családjától vesz el. Különben, semmi, hiszen vállalom a megmérettetést, ha úgy adódik.
Őszintén, szerintem az elmúlt négy év alatt nagyon jó csapat kovácsolódott össze, részemről jó volt ezt a csapatot erősíteni. Egyébként pedig, jó azt érezni, számítanak rád.
– A Romániai Magyar Demokrata Szövetség „újratervezésre” szorul. A legutóbbi kongresszus el is határozta ezt. Régóta dolgozol az RMDSZ-ben. Belülről is átlátod a szervezetet. A változtatásnak melyek a sarokpontjai? Melyek a prioritások szerinted?
– Szerintem egy helyi érdekvédelmi szervezet nem attól fog jól működni, ha elvárjuk, hogy mondják meg fentről, hogy itt és most min változtassunk. Ezt mi nagyon jól látjuk. Viszont a lényeg, hogy minden nagykárolyi magyar ember érezze, hogy az RMDSZ-ben helye van, és ha tenni akar a közösségért, gyermekeink jövőjéért, városunkért, akkor tudja, nincs egyedül.
A 90-es évek végén még fénykorát élte az RMDSZ, aztán valami miatt csökkent az emberek érdeklődése. Prioritásként talán ezt említeném meg: újra nyitni az emberek felé, és rászolgálni a bizalmukra, hogy közösségben érezzék magukat.
– Békés és további fejlődést ajánl a lakosok figyelmébe a jelenlegi városvezetőség. Ugyan a mindennapokban békés város Nagykároly, ám néhányan törekszenek a feszültségkeltésre. Miként vélekedsz erről? A fejlődés kapcsán pedig, kérlek, szólj arról, hogy az elmúlt négy évben megvalósultak közül hozzád melyik áll közelebb: a megújult korzó, a színház, a kastélykert, az új városháza, a művelődési központ?
– Az akció reakciót szül. A feszültségkeltés nem a fejlődést szolgálja, csak bomlaszt, ezért én nem tudok egyetérteni vele. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik nem tudnak örülni mások örömének és annak, ha valami épül, fejlődik. Ez a jelenség a politikában is felüti a fejét.
Én amondó vagyok, ha mindenki a saját házatáján összeseper, akkor igazán tiszta Nagykárolyunk lesz.
És, hogy az utolsó kérdésedre is válaszoljak, hozzám Nagykároly áll közel, és ezért minden megújulásnak örülök, mert egyrészt látom bennük a befektetett munkát, másrészt remélem, hogy gyermekeimet, sőt unokáimat is látni fogom a megújult kastélykertben vagy színházban.
Köszönöm a lehetőséget!
Megyeri Tamás Róbert