Értékek mentén lehet élni

Kovács Jenő ünnepi beszéde, melyet a színházban mondott el 2017. március 15-én.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Tisztelt nagykárolyiak!

Örülök, hogy ismét a színházban ünnepelhetjük a magyarságunkat, a magyarok ünnepét.

Nagykárolyi lakosként különös jelentőséget tulajdoníthatok annak, hogy a színház épületében otthonra talált ez a rendezvény.

Tavaly a Békés Nagykárolyért jeligével kértek az Önök támogatását a helyhatósági választáson. Egy olyan városban akarok élni, amelyikben békésen megfér egymás mellett a magyar, a román, a sváb, a cigány, és bárki más is. Ahol az ökumenikus alkalmakon a római katolikusok szívesen elmennek a reformátusok templomába – lassan templomaiba –, ahol az ortodox ismerőseink örömeit meg tudjuk becsülni, ahol ügyelünk a számukban megfogyatkozott evangélikusokra.

Persze ezek szép, magvas, de talán túlságosan általános gondolatok.

Ugyanakkor hiszem, hogy ilyen alapvető értékek mentén lehet élni, ezeket követve nem ülünk fel a rendszeresen, netán tervszerűen érkező provokációknak. Ezek mentén haladva lehet elérni, hogy a színházban békésen ünnepeljük a magyarságot, és más alkalommal a szerelmet, a nőket, a tavaszt, a várost. Ugyanis ez az épület ezért van, hogy otthona legyen a közösségünknek.

Bő másfél száz évvel ezelőtt a szabadság volt a legnagyobb vágya az embereknek. Ma már ez – úgy ahogy –, de adott. Szabadon beszélhetünk – legalábbis látszólag. Ellenben ez a nagy szabadság a szabadosság jegyeit ölti fel. Olyan emberek irányítják Európát, akiknek nem cseng a fülükben a nagyapjaik észjárása. Akik nem értik meg, hogy segíteni kell a bajba jutottakon, ám nem úgy, hogy az otthonomba költöztetem őket, a migránsokat. Akik nem értik meg, hogy a keresztényi hozzáállás alatt nem az esetlegesen előforduló visszaéléseket kell érteni, hanem az embertársaink szeretetét.

Ahogy mondani szokás, nagy idők virradnak ránk. Ki tudja, hova vezet a holnap? Mi lesz velünk, meddig tudunk ellent állni a minket körülvevő manipulációknak?

Ha megkérdeztem volna a nagyapámat, hogy mi a teendő ilyenkor – ne felejtsük, ők sem könnyű korban éltek –, valami olyasmit mondott volna, hogy nézz az ember szemébe, nézz az életére, és abban bízz meg, akit ismersz. Nagyapaként ezt mondom én is az unokáimnak.

Törekedjenek a jóságra, igyekezzenek szeretni az embereket, bízzanak az Istenben.

Szerintem március 15-e, a magyarság ünnepe ma erről kell szóljon. Törekedjünk arra, hogy a 200 éve született Arany János jónak lásson minket. Jónak lásson minket egykori önmagunk, az a kisgyerek, aki annak idején először olvasta a Toldit, vagy éppen Petőfi valamelyik versét.

Igyekezzünk szeretni az embereket, de ne csak úgy általánosságban, hanem a szomszédainkat, a közösségünk tagjait. Persze mindenkiben van rossz, de ha jól megnézzük, a legtöbbünkben ott a jó. És bízni kell az Istenben.

Boldog ünnepet kívánok! Hajrá, Nagykároly!

Kovács Jenő;
elhangzott 2017. március 15-én a Nagykárolyi Városi Színházban