Ezután se „bozgorozzanak”!

Hogy másodrangú állampolgára vagyok ennek az országnak, ahhoz már régen hozzászoktam. Illetve egész pontosan ahhoz, hogy vannak olyan emberek, akik úgy értelmezik a helyzetet, hogy nálamnál többek.

Méghozzá ez a többség abból adódik szerintük, hogy a többséghez tartoznak például a nemzetiségük alapján.

Nem vagyok nagykárolyi, nem is voltam soha az. Kaplonyba szakadt első generációs nagyváradi vagyok, azaz igazán még a Boldog Váradhoz sincs sok közöm. Mégis kikértem magamnak azt, hogy egy internetes felületén használják a „bozgor” kifejezést, amelynek ők a ‘hazátlan, sehonnai’ jelentéstartalmat tulajdonítják, és jellemzően a magyarokra mondják. „Merész” cselekedetemért kiírták a jövedelmemet a honlapjukra (persze az adózás előttit; a jelenlegit annak aránylag csekély volta miatt már nem…), ezerféleképpen igyekeztek megalázni, megfélemlíteni. De megérte: ma reggel nézem az ominózus hozzászólást, és láss csodát, mindössze a „bo” jelentés nélküli betűk maradtak meg a számunkra legsértőbb szóból.

Köszönöm!

Hálás vagyok azért, mert bár ők minden bizonnyal úgy gondolják, úgy érzik, hogy a más nemzetiségűek idegenek, megtűrtek stb. ebben az országban, mégis kénytelenek voltak icipicit cenzúrázni, visszafogni a gyűlölködésüket. Tény, hogy nem tudom azt bizonyítani, hogy ők írták azt a hozzászólást, azonban azzal, hogy nem törölték le, nyilvánvalóvá tették: nem ódzkodnak tőle, nem idegen a számukra. Mintegy a sajátjukévá tették. Mégis kénytelenek voltak megválni tőle. Hogy miért? Nos, én szándékosan nem jelentettem fel őket semmiféle illetékes hatóságnál. Merthogy nem az a célom, hogy az a jelentéktelen hozzászólásból kitöröljék azt a sajnálatos kifejezést, hanem az, hogy a kiadó értse meg végre, még nekem, „megtűrtnek, sehonnainak” is jogom van ahhoz, hogy ne sértegessenek. Hogy nem „anyázzuk” azt, akik más álláspontot képvisel, hogy nem állítunk róla hamis dolgokat, hogy… Miért törölték le mégis? Nem tudom. Vélhetően nem teljesen a jó szándéktól vezérelve.

Kis „győzelem” ez. Igaz, túl sok nehézséggel járt. Édesanyámat szidta az egyik barátjuk mindenféle felületen. Fűt-fát ráhordtak Nagykárolyra abból a célból, hogy saját botlásukat védjék (ezek szeretik ezt a várost, ezek, akik képesek kárt okozni a településnek, ha valami nem úgy történik, ahogyan ők jónak látják?).

Hogy megérte-e? Sokan pont azt mondták, hogy a nagy cirkusz miatt nem. Hallgatni kellene, jobb egy nagyot legyinteni. Mások úgy érvelnek, hogy ezek mindenképpen törekszenek a hisztériakeltésre, mindenképpen hazudnak, mindenképpen rágalmaznak, mindenképpen kárára vannak a közösségnek. Az utóbbiak álláspontjával tudok azonosulni, muszáj kikérni magunknak, ha sértegetnek. Muszáj, merthogy valamikor csak kell az igazságnak győznie, valamikor csak lehetek én is teljes jogú polgára ennek az országnak.

Tehát: köszönöm a kiadónak, hogy megnyirbálta, félig-meddig eltüntette a ‘bozgor’ kifejezést. Kérem szépen, hogy ezután ügyeljenek arra, hogy egyáltalán ne szerepeljen a Buletin de Carei című internetes újságban (még a „mások” által írt hozzászólásokban sem).

Megyeri Tamás Róbert