Félezren túl

Immár az ötszázadik bejegyzést élesítettem – jelezte az Anziksz adminisztrációs felülete. Ötszáz cikk született május vége óta… Illik ilyenkor megállni, mérlegelni, és irányt szabni.

Nos, az Anziksz, ami tulajdonképpen nem több, mint egy blog, köszöni szépen, jól van. Szerencsére vannak olvasók – anélkül, hogy különösebben dicsekednénk, jelenleg Nagykárolyban a legolvasottabb világhálós újság(szerűség). Szerencsére többen is támogatják a munkánkat – reklámok is akadnak. Az alkalmat megragadva mondunk nekik, azaz a támogatóinknak köszönetet, és kérünk elnézést a hibáinkért, azért, hogy a profizmus (egyelőre) távol áll tőlünk.

Persze az Olvasóinktól is elnézést kérünk. Minden hibáért, és azért is, hogy sok eseményről nem számolunk be, vagy nem kellő súllyal. Emberek vagyunk, gyakran győz a lustaság stb. Pedig kevés annál jobb érzés van, minthogy látjuk: sokan olvassák a beszámolóinkat, sokan nézegetik a képeslapunkat.

Íme, pár látogatottsági adat: közel 2 ezeren voltak kíváncsiak a Melletted vagyunk, Bogdan!; a Nagykároly mosolyog. Íme: a nyertesek!; a Szívből kell tekerni! című cikkeinkre. Ötvenezer alkalommal kattintottak rá a Lápfesztiválról szóló képes beszámolónkra. Volt nigériai, luxemburgi és chilei olvasónk is. A legtöbben romániai IP-címről keresik fel az oldalt, de szép számban vannak magyarországiak és kicsit lemaradva a németországiak. Ugye, jó belenézni Nagykároly mindennapjaiba?

A közeljövőben mindezt gyakrabban jelentejük meg. Mármint a statisztikákat. És egyébként is nagyobb változások elé néz az Anziksz. Hogy pontosan milyenek lesznek ezek, nem áruljuk el, egyebek között azért sem, mert még mi magunk sem vagyunk ezzel teljesen tisztában. A lényeg – reményeink szerint – nem fog változni: a nagykárolyiak és vidékebeliek kedvenc képeslapja kívánunk továbbra is lenni. Köszönjük a bizalmat!

Üdvözlettel,

az előállítók nevében: Megyeri Tamás Róbert

1