Hogyan burkolják demokrácia-mázba az autonómiatilalmat? (7.)

Három hónapja írta a Nagykároly és Vidéke.

A romániai Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet múlt héten közzétette egy olyan szociológiai felmérés eredményeit, amelynek csak látszólag nincs köze ahhoz, hogy – az Európai Unió valóban demokratikus országaival ellentétben – Romániában autonómiatilalom van… A 2015. július 30-án nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint Románia 15 év feletti polgárainak a kétharmada hallott a holokausztról. Azoknak a többsége, akik hallottak a holokausztról, a „zsidók németek általi kiirtását” érti alatta. A válaszadók kétharmada szerint a holokauszt Németországban történt, 39 százalékuk tartja igaznak, hogy más európai országok is részt vettek benne. Az országos minta magyar nemzetiségű válaszadóinak viszont több mint fele állította azt, hogy nemcsak Németországban volt holokauszt – mutat rá a kutatásjelentés. A válaszadók alig 28 százaléka értett egyet azzal az állítással, hogy Romániában is volt holo­kauszt. Ion Antonescu marsallt, akinek a vezetésével Románia 1940-ben a tengelyhatalmak oldalán lépett be a világháborúba, a megkérdezettek csaknem fele „nagy hazafinak” tekinti, egyharmaduk pedig a háborús bűnösként kivégzett „Kondukátor”.

rehabilitálását is indokoltnak tartaná. A válaszadók 25 százaléka ért egyet azzal, hogy Antonescut felelősség terheli a zsidók ellen elkövetett bűntényekért, 32 százalékuk viszont elutasítja ezt az állítást. A felmérés a kisebbségek jelenlegi megítélésére is kiterjedt. A zsidókhoz a több mint ezerfős országos mintában szereplő 930 román nemzetiségű válaszadó csaknem kétharmada semlegesen viszonyult vagy nem mondott róluk véleményt. A nem semleges válaszadók 10 százaléka negatív, míg 25 százaléka pozitív véleménnyel van a zsidóságról. A 2011-es Népszámlálás alkalmával 3 500-an vallották magukat zsidónak Romániában. (Forrás: MTI, A románok kétharmada hallott a holokausztról).

Néhány tudnivaló a romániai holokausztról. 2003-ban egy sor nemzetközi tiltakozást váltott ki (köztük hivatalos tiltakozást Izrael részéről is), hogy egy, a Román Nemzeti Irattár és a Washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum közti együttműködés kezdeményezéséről szóló rövid közlemény a következő befejezést kapta: Románia határain belül az 1940-1945-ös időszakban nem történt holokauszt. Kb. ugyanekkor Ion Iliescu, Románia akkori elnöke is heves támadások kereszttüzébe került nemzetközi szinten, miután 2003 júniusában egy, az izraeli Ha’aretz nevű újságnak adott interjúban egyebek között azt állította, hogy Romániában nem volt holokauszt. Ilyen körülmények között Ion Iliescu 2003. október 22-én nemzetközi történész bizottságot kért fel a történtek tisztázására, egy a romániai holokausztról szóló jelentés megírására. A nemsokára meg is alakult nemzetközi történészbizottság 2004. november 11-én Bukarestben tette közzé jelentését, „Comisia internationala pentru studierea holocaustului in Romania. Raport final” címmel. Ezt a jelentést a Máramarosszigeten született, Nobel-békedíjas elnökének, Elie Wieselnek a nevére utalva – Wiesel-jelentésként is szokták emlegetni. A Wiesel-jelentés hatására október 9-ét a Romániai Holokauszt Emléknapjává nyilvánították; Romániában tankönyv készült a holokausztról; lehetővé vált a vészkorszak fakultatív iskolai és egyetemi oktatása; 2005 augusztusában pedig kormányrendelettel létrehozták az Elie Wiesel Országos Intézetet „a romániai holokauszt tanulmányozására”. Fontos tudnivaló: miután a Wiesel-bizottság összetételét a 2004. május 5-i 672-es számú Kormányhatározattal jóváhagyták – mindazt, ami ennek a bizottságnak a jelentésében áll a hivatalos román politika is elismerte-elismeri igaznak. És most lássuk dióhéjban, mit tudhatunk meg a Wiesel-bizottság jelentéséből. A második világháború utáni években előbb elhallgatni igyekeztek a vészkorszakban történteket, majd Ceaușescu idején rátértek a román holokausztnak a kommunista párt által megkövetelt céltudatos, tervszerű meghamisítására. Idézetek a „Comisia internationala pentru studierea holocaustului in Romania. Raport final” című jelentésből: „A ’60-as évek végén megjelent új ideológiai parancsok (…) következtében a problematikus múltat nem egyben (értsd: a történések kronológiai sorrendjében) tárgyalják, hanem a felelősség-elhárítást elősegítő stratégiák diktálta szelektív, összefüggéstelen válogatásban. Ezek a változások különösen jól követhetők a Ceaușescu időszakban (1965-1989), amikor a rezsim olyan nemzeti-kommunista képletet alkalmaz, amely a szélsőséges nacionalizmust a neosztalinizmussal ötvözi.” (345 old) „(…) a történelemírás szigorú pártellenőrzés alatt állt, a pártdokumentumokban rögzített ideológiai elvárásoknak tett eleget. (…) A politikai üzenet nyilvánvalóan elsőbbséget élvez a tudománnyal szemben, alátámasztja a hivatalos propagandát, amelynek rendeltetése a második világháborúban történtek vonatkozásában Románia viktimizálása, dicsőítése, és felmentése. Nem csoda, ha a politikai diskurzus hangvétele együtt módosul a politikai rezsim változásaival, minél erősebb a hivatalos nacionalizmus, és minél nyomasztóbb a személyi kultusz, annál nacionalistábbá és szelektívebbé válik a történelemírás is.” (352 old) A Wiesel-jelentés szerint a Ceaușescu idején művelt történelemhamisítás sajátságos módon 1989 után is folytatódott, sőt egyenesen még rosszabb irányt vett: ahelyett, hogy a „Ceusescu-korszakban” keletkezett hamis „szakirodalmat” korrigálták volna, a valóságtól elrugaszkodott változatot bővítették még tovább. Ráadásul a Ceausizmus hagyatékára alapozott történelemhamisítást ezt követően az ideológiai korlátok ledőlése nyomán kínálkozó új lehetőségekkel is élve folytatták. Ez vezetett rekordgyorsasággal például odáig, hogy abból a személyből, aki a romániai zsidó népirtásért leginkább felelős, egyenesen nemzeti hőst faragtak: köztéri szobrokat állítottak Ion Antonescu marsallnak, utcákat neveztek el róla… A hivatalos román politika 2003-2004-ig igyekezett elhitetni országgal-világgal, hogy Romániában nem volt holokauszt. A Wiesel-bizottság 2004. november 11-én közzétett jelentésének köszönhetően a román politikum hivatalosan is elismeri, hogy a Ceaușescu-korszak vezető történészei a holokauszttal kapcsolatos történelem meghamisítását pártfeladatként művelték, az akkor ebben a témakörben keletkezett úgynevezett „szakirodalom” valójában tudományos köntösbe öltöztetett kitaláció, hazugság. A Wiesel-bizottság jelentésének a lényege pedig a következő: „a román civil és katonai hatóságok 280.000 – 380.000 Romániában és román adminisztráció alá tartozott területeken élt román és ukrán zsidó haláláért felelősek”. Mi több, „a náci Németország valamennyi szövetségese közül Romániát terheli a zsidók elpusztításához való legnagyobb hozzájárulás felelőssége, Németországot magát nem számítva.”

Amint már jeleztem, mindazt, ami a Wiesel-bizottság jelentésében áll a hivatalos román politika 2014 óta igaznak ismerte-ismeri el. Ehhez képest mi derül ki az Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet nemrég, tehát 11 évvel később elvégzett (jelen sorok bevezetőjében ismertetett) felméréséből? Az, hogy a 15 év feletti románok egyharmada nem is hallott a holokausztról, azoknak a kétharmada pedig, akik hallottak róla, a németek „nyakába varrná” az egészet.

De mi köze ennek a sajátságos állapotnak ahhoz, hogy az EU által tagállamai számára ajánlott autonómia létrejöttét az EU-tag Románia a saját terültén mindenképpen igyekszik megakadályozni? Csupán annyi, hogy szerintem a köztudatban élő holokauszt-kép ugyanazért hamis, amiért a többség autonómia-képe: valakik mindkettőt hamisnak akarják, és titokban tesznek is azért, hogy így legyen.

(Boros Ernő, Nagykároly és Vidéke, 2015. augusztus 6.)

1