Szörnyű hírek fogadták hétfő este bárkit, aki felugrott Zuckerberg közösségi oldalára megnézni éppen az aznapi migráns- és Soros-híreket, megosztott recepteket, Szabó Péter bölcsességeit, eszkimó horoszkópokat, vagy egy hülyegyereket, aki éppen elhasal a bringájával… Persze mindnek jár a megosztás.
Ám hétfő estére nem a megszokott esszencia várta a kedves felhasználót, semmi Szabó Péterek, hanem egyenesen képek és élő képsorok a világ egyik legnagyobb és leghíresebb katedrálisának (s itt még folytathatnám a számos jelzőt, s titulust, amely a Notre Dame nevével forrt össze az évszázadok során) pusztulásáról. Mit kell ezzel kezdeni a „féjszbúkon”?
A kezdeti felocsúdások után (amelyek szerintem két percnél tovább nem tarthattak) elkezdtek megjelenni az első bátortalan megosztások magáról a tényről, hogy lángok emésztik az épületet. Persze egyelőre megjegyzések nélkül („Mondj valamit erről…” — teszi fel az applikáció a kérdést. „Nem, nem merek, nem tudom, mit kell még, kevesen osztották eddig… Menő lesz, s divat? Vagy egyáltalán nem. Mindenesetre megosztom, lássák, érdekel!”).
Aztán egy óra elteltével (körülbelül a huszártorony eldőlésével párhuzamosan) kezdett kirajzolódni a tények közösségi következményei. Megmaradtak a néma osztások, ám többen már az ilyenkor bevett imára hívták fel a figyelmet, mások kereszténység pusztulásáról és támadásról írtak, egyesek hirtelenségükben Jenő püspökért is elkezdtek imádkozni (nem tudom, eminenciája mennyire lett volna az első sorban, egyáltalán a helyszínen), s persze nem maradhatott el a szokásos migránsozás.
„Osztom! Mennie kell, ez van most! Engem is lássanak!”
Feltevődik az emberben a kérdés, hogy ilyen megnyilvánulások után, vajon mennyien vannak tisztában azzal, hogy mit jelent maga a Notre Dame? Amely jóval több „ég a francia templom” felfogásnál.
Persze legtöbb felhasználótól nyugodt szívvel lehetne feltételezni, hogy talán egyszer hallotta a nevet egy misén vagy egy istentiszteleten, esetleg látta Disney klasszikusát, vagy simán csak semmit.
„De mindenki osztotta és már tettek fel képeket is!”
A felhasználók ezen többsége, akik ilyenfajta posztokkal szörföltek a katedrális körül középkorú és/vagy nyugdíjas, vallásos és/vagy közízlésnek minden erejükkel megfelelni kívánó egyének. Vártam a szokásos profilképcseréket, amely francia színekre való állításával tényleg a legnagyobb részvétünket fejezzük ki!
A másik tábor, a jóval fiatalabb szociális (ez nem keverendő semmilyen segéllyel) egyének, akik a „fékszbúk” kistestvérén, az instagramon fejezték ki annyira mély részvétüket a Notre Dame, Párizs és a népe, Franciaország, és egyenesen a világ irányába, hogy másnap még majdnem emlékeztek is rá. Jellemző volt ezekben az instagram-történetekben, hogy napi dolgainkat (amelyek aztán tényleg legmindennapibbak) félbehagyva felteszünk egy égő Notre Dame képet, esetleg Quasimodo-t, szokásos #prayforparis ún. hashtaggel, majd öt perccel később következik a mai vacsiról egy kép, szintén hashtaggel, bár itt már a #napifinom a főszereplő.
Ízléstelenebb jelenséget még nem láttam a napokban, pedig pont ezek azok a felületek ahonnan mindig lehet effajta dolgokból válogatni…
Persze ezek voltak csak azok főszereplői jelenségek, amelyek az első sorból fogadtak, említést sem tettem olyan profilokról, akik rossz és szánalmas vicceket terjesztettek, valamint a világ éhező gyermekeivel vonták párhuzamba eme katasztrófát.
Jellemző, hogy sokan nem tudnak elvonatkoztatni bizonyos dolgoktól, görcsösen próbálják nézetüket hirdetni, menőhöz s közízléshez kapaszkodni, mindezt egy ilyen katasztrófa apropóján, ráadásul olyan mértékű ügyetlenséggel, hogy lerí, hogy ez semmiféle őszinteséget és együttérzést nem tartalmaz.
Minduntalan felötlik, hogy mi lett volna ha, World Trade Center múlt héten történt volna meg (célzom a social media elterjedt, mai mivoltát)? Amely nem maradt el a Notre Dame szörnyűségeitől, de az még emberáldozatokat is követelt…
Úgy gondolom, nem feltétlenül baj az ilyesfajta közösségi aktivitás, ha ez valamivel őszintébb és megfontoltabb lenne, illetve ha mondjuk talán egy médiaorgánum sem hozta volna le Párizst. Persze mindenkinek szíve joga, illetve kinek nem inge…
Szolomájer Bence
You must be logged in to post a comment.