Kifejezetten örvendetes hír, hogy négy Szatmár megyei településen is értékesnek tűnő beruházás valósul meg. Hajrá, Kaplony, Mezőterem, Csomaköz és Egri! Ugyanakkor felmerül a kérdés: miért pont ez a négy település ilyen szerencsés?
Mit eredményez az, hogy az MPP és az EMNP közösen vesz részt az előttünk álló helyhatósági választáson? Hogy mennyire érint bennünket ez a megállapodás, kitűnik abból is, hogy Marosvásárhely mellett Szatmárnémetit meg is említették az egyezség megszületését követő sajtótájékoztatón. Elhangzott – a tudósítások szerint –, hogy főként ezeken a településeken egyezségre törekszenek az RMDSZ-szel.
Fenyegetnek. No, (csak) utalás szintjén, ám mégiscsak. A „hibám” az, hogy közöltem a közösségi felületen egy hivatkozást, egy novemberi cikkem linkjét. Az írás arról szól, hogy 2019 végét is tűzijátékkal ünneplik meg Nagykárolyban.
Elfuserált címek volt annak a jegyzetemnek a címe, amit itt, az Anzikszon olvashattak az olvasók idén április 7-én, illetve azt követően, ha netán rákerestek vagy szembejött velük. Hadd térjek vissza néhány sor erejéig a címproblémákra, egy év végi válogatással illusztrálva, hogy e téren nincs semmi javulás: a romániai magyar sajtóban ezrével jelennek meg az elfuserált címek.
A nagykárolyi Elméleti Líceum köszönetet mond mindenkinek, aki a szemerkélő eső ellenére is eljött, hogy részese legyen jótékonysági akciónknak. Sokan voltunk, de úgy gondoljuk, ha jó ügyről van szó, soha nem lehetünk elegen.
Körülnézett, hiszen okos embernek tudja magát. (Manapság már megszólják, még őt is az ilyesmiért...) De hát mit tudnak ők? Hát az a sok gond. Meg a várakozás, a kényszer, és egyébként is meg kell mutatni. Virítani kell, és Ő megteheti.
„A két váradi alkotóművész idejekorán, ahogy Gavrucza Tibor, a TEG leköszönő művészeti vezetője fogalmazott bevezetőjében, búcsú nélkül távozott az élők sorából. Mátza Gyulát tavaly novemberben, míg Trifán Lászlót alig két hónapra rá, idén januárban kísértük utolsó útjára.”
You must be logged in to post a comment.