Főnemeseinkről szóltak a kastélyban

A Károlyi-kastély olyan szempontból előremutató példa, hogyan és miként lehet felhasználni az épített örökséget – mondta Csinta Samu erdélyi újságíró az arisztokrácia visszailleszkedési kísérleteit figyelemmel követő legújabb könyvének nagykárolyi bemutatóján. Mint kifejtette, mindössze töredéke maradt meg felújítható állapotban annak az épített örökségnek, melyet az egykori főuraink létrehoztak, és azok közül is csak ebben a városban sikerült önkormányzati, kormányzati és európai uniós alapok igénybevételével megvalósítani a rendbehozatal folyamatát.

Az egykori főúri lakban illő számú közönségnek mutatta be a neves újságírót, többkötetes szerzőt Kovács Jenő polgármester. Azért is fontosnak érezte, hogy meghívja a városba Csinta Samut – vallotta be –, mert a következő könyve többek között a Károlyi grófi családról szól. Ugyanakkor a most bemutatott Arisztokraták honfoglalása címűnek egy fejezete a Csávossyak életéről szól, s mint köztudott, a nemrégiben elhunyt Csávossy György Nagykároly díszpolgára. Elmesélte ennek kapcsán, hogy bár barátinak nevezhető kapcsolatban állt a károlyi borkultúra feltámasztásában elévülhetetlen érdemeket szerző Gyuri bácsival, ám azt a tényt, hogy bárói család sarja, mintegy véletlenül, a későbbiekben tudta meg.

Csinta Samu mesélt a továbbiakban arról, miként is keltette fel újságírói érdeklődését a téma. Miért mélyült el benne, milyen akadályokat, nehézségeket kellett leküzdenie, míg ezek az emberek a bizalmukba fogadták, amíg engedték, hogy megértse ok-okozati összefüggéseiben az életfelfogásukat. Beszélt arról, hogy a második világháborút követően a főnemes egy része Nyugatra menekült, s bár pénz nélkül érkeztek oda, tudásuk, neveltetésük, kapcsolatrendszerük révén túlnyomó többségük illő életkörülményeket teremthetett magának. Azoknak erre esélyük sem volt, akik itt maradtak. Előbb deportálták őket, majd képzettségükhöz viszonyítva lehetetlen munkakörülményekbe kényszerültek. Mindennek dacára jó részük példamutató hozzáállással érdemelte ki szűkebb környezete megbecsülését.

Az utóbbi évtizedekben a visszaigénylések vég nélkülinek tűnő folyamatának mindkét ág (azaz a nyugati világban élők, és az itthon maradtak is) nekifogott. A román állam az épületeket szép számban vissza is adta, azonban a fenntartásukhoz, a működtetésükhöz szorosan kötődő, annak alapfeltételeként meghatározható területet (pl. erdőbirtokot) már jóval nehezebb visszakapniuk. Korántsem lezárt folyamat ez mind a mai napig…

Kérdésekre is válaszolt a szerző, illetve kilátásba helyezte, hogy a következő, a Károlyi családdal is foglalkozó könyvének ősbemutatóját akár itt tartaná meg.