A rettenetes utak állapotán felháborodva Kaplony egyik korábbi polgármestere amolyan civil erődemonstrációra szólítja fel az ismerőseit. A közösségi felületen meghirdetett kezdeményezésre igen sokan reagáltak, és vélhetően – ha a szavakat tettek is követik – számosan részt is vesznek majd benne.
Persze több kérdést is felvet a magánakció. Egy korábbi közösségi vezető sejtheti, hogy nem a mostani vezetőség (mely egyébként a helyi szinten a két legerősebb tömörülésből lett összeállítva) a hibás. A kezdeményezés puszta léte pedig ezt sugallja. Ellenben nem ők, nem a vezetőség tagjai nem akarják, hogy ne javítsák meg az utat. A megyei önkormányzat illetékesei is számtalan alkalommal elmondták már – jobb lenne, ha még többször tennék! –, hogy a közbeszerzési törvény olyannyira faramuci, hogy de facto működésképtelenné teszi a rendszert. Ha van is pénz, nem lehet foltozásra felhasználni az óvások miatt. Persze erről sokkal többet tud az egyébként közbeszerzési szakemberként tevékenykedő kezdeményező.
Mint ismeretes, a Kaplonyt Nagykárollyal összekötő út jelenleg megyei út. Azaz a helyiek nem igazán tehetnek semmit. Talán azért hibások, hogy annak idején szíves örömest „odaadták” a megyének. Igaz, abban is volt ráció, hiszen úgy tűnt, sikerül kormánypénzt szerezni a Károlyi-kastély és a kaplonyi nagytemplom, a kripta összekötésére. Azonban valahogy elakadt az a projekt, mintahogy korábban elakadt a Kaplonyt Kálmánddal és Csanálossal összekötő megyei út rendbetételéről szóló, amúgy információm szerint a közbeszerzési eljáráson is túleső projekt. (Kormányváltás lett, és hát mára Udrea akkori miniszter igencsak mással lehet elfoglalva.)
A kérdés magva talán az lehet, hogy Kaplony miként határozza meg magát. Faluként vagy kertvárosként. Amennyiben a közeljövőben továbbra is elsősorban falunak szándékszik megmaradni, akkor talán nem merészség úgy vélekedni, hogy a főút állapota ezután is mellékes, másodlagos lesz a döntéseket meghozók szemében. A másik esetben viszont a közeli város mindenkori vezetőségéhez kellene igazodni. És semmiképpen sem abban bízni, hogy valakik számára majd pont ez az útszakasz lesz a legfontosabb. (A mezőfényi út sem jobb, pedig ott a megye egésze szempontjából sokkalta fontosabb gazdasági tényező is tevékenykedik.) Ha egyszer valami a mienk, ha valaminek az állapota leginkább csak nekünk fontos, akkor az a természetes, hogy mi magunk tegyünk érte.
De ezek mind szavak.
A lényeges inkább az, hogy valaki nekifogott a csomó kibogozásához. Ennek okán én magam is ott leszek demonstrálni, hogy elfogadhatatlannak tartom a út állapotát. A mindenkori vezetők valamiként oldják meg, keressék meg a legoptimálisabb megoldást, és ha másként nem megy, hát emlékezzünk.
Annak idején ennek az útnak a leaszfaltozását tulajdonképpen magánemberek kezdték meg, vitték véghez. Itt kunyeráltak egy kis aszfaltot, ott dolgoztak még egy sort a munkaidőn túl, és lett út, amely Kaplonyba tartott. Nos, egy egész falut csak nem lehet megbüntetni, ha mi magunk foltozunk…
Megyeri Tamás Róbert
kaplonyi lakos
