Egy nagykárolyi hölgy Kolozsvár helyettes elöljárója. Természetesen megkérdeztük, hogy melyik „fontosabb” tisztség: a kincses város alpolgármesterének lenni, avagy nagykárolyi polgármesternek? Oláh Emese ugyanakkor számos más kérdésünkre is válaszolt.
– Melyik a nagyobb közméltóság: Nagykároly polgármesterének lenni, avagy Kolozsvár helyettes elöljárójának? Miért nem az előbbi, az nem is lenne igazi kihívás?
– Úgy gondolom, mindkét közméltóság betöltése megtiszteltetés. A kihívás és a felelősség mindkét helyen létezik, ezért szerintem nem lehet egyiket nagyobb közméltóságnak nevezni, mint a másikat. Az ember meg kell ragadja a lehetőséget és a maximumot kell nyújtsa függetlenül attól, hogy milyen pozíciót tölt be.
– Milyen gyakran látogat haza. Egyáltalán még Nagykároly az otthon?
– Az édes otthon mindig Nagykároly lesz. Kolozsvár pedig a fogadott otthonom. Ezért, mikor tehetem és időm engedi, Nagykárolyba utazom. Itt élnek a szüleim, és mindig nagy örömmel látogatom őket. Öröm és kikapcsolódás hazautazni és a szüleimmel tölteni a hétvégét.
– Bizonyára tetszik tudni, hogy mindenkinek jólesik, ha dicsérik. Milyen irányba változott Nagykároly az utóbbi években?
– Nagykároly sokat fejlődött az elmúlt években. Örömmel tölt el, mikor látom, hogy a városközpont épületei régi pompájukban tündökölnek, hogy a kulturális élet ismét virágzik, hogy a fiatalok egyre több rendezvényen vehetnek részt, hogy Nagykároly ismét vonzó kis város lett a turisták számára. Csodálatos érzés a város sétáló utcáin mélázni egy pohár finom kávé mellett.
– Mi a közös Nagykárolyban és Kolozsvárban? És mi az, ami nagyon más? Egyesek szerint a Kolozsvárról hazajövők a kincses várost keresik mindenben, és persze nem lelik meg Károlyban. Így csalódnak, hiszen itt a kulturális élet nem olyan színvonalú, mint ott, a sportélet is kisvárosias (bizonyos vonatkozásokban) stb.
– Kolozsvár lakosainak száma hatalmasat ugrott az elmúlt években. Mondhatnám, folyton nyüzsgés van, rendezvények dömpingje várja a fiatalokat. Az élet folyton pezseg. A fiatalok számára tökéletes hely a szórakozásra, a karrierépítésre. Az egyetemisták számára ez nagyon kecsegtető, hisz nincs olyan nap, hogy ne lenne valami esemény, koncert, buli a városban. De ezzel párhuzamosan a forgalom egyre nyomasztóbb, az emberek egyre türelmetlenebbek.
Én például sokszor elmenekülnék a nagy forgalom elől. Viszont a diákok, akik ebbe csöppennek és erre vágynak, nehezen tudnák feladni.
Sok nagykárolyi ismerősöm, aki tanulmányai után Kolozsváron maradt vágyik a kisváros által biztosított nyugalomra, melegségre. Családalapítás szempontjából szintén előnyösnek tartják Nagykárolyt.
Úgyhogy, az, hogy melyik várost részesítik előnyben, az minden esetben a személy egyéniségétől függ.
– A szatmárnémetiek nemrégiben látványosan hozzákezdtek ahhoz, hogy hazacsábítsák Kolozsvárról az „ott ragadtakat”. Önt mivel lehetne hazacsábítani? 🙂
– Ahogy már mondtam, a szülővárosom Nagykároly, de Kolozsvárhoz is sok minden köt. Lassan 18 éve élek Kolozsváron, szóval Kolozsvárt is magaménak érzem. A munka, a karrierem, a barátok idekötnek. Nekem mindkét város a hazát jelenti.
– Ugye Kolozsváron is érezni olykor a „funari örökséget”. Nagykárolyban is fel-feltűnik ez a jelenség. És igencsak embert próbáló feladat fellépni ellene… Egyesek úgy vélik, hogy nem is kell, hiszen az „aszfaltozás” elég. Mások szerint a szimbolikus jelenségek is fontosak, így például az, hogy magyarul is fel legyen tüntetve Kolozsvár megnevezése… Vélhetően ebben az esetben az arany középút a helyes. Miként vélekedik erről?
– A kisebbségeknek mindig nehezebb utat törni, de nem lehetetlen. Ezt bizonyítja a magyar helységnévtáblák győzelme is. Úgy gondolom, különböző nehézségek minden városban előfordulnak, viszont a különbséget az határozza meg mennyi idő alatt lehet elérni a sikert. Minden kis jelenség fontos, amelynek köze van a magyarsághoz. Hisz büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk. A szimbolikus jelentőséggel bíró apró lépések mellett, azért szükség van az életszínvonal emelésére is, aszfaltos útra, megfelelő infrastruktúrára, élhető környezetre, anyanyelvű oktatásra, családbarát és toleráns közösségre.
– Kovács Peti négyszer egymás után megnyerte a magyar tantárgyverseny országos szakaszát, de rajta kívül idén is számos károlyi és vidékebeli fiatal megy Kolozsvárra, Marosvásárhelyre. Önnek segített a károlyi iskolákban megszerzett tudás? Avagy (netán) jelentős volt a lemaradása a szatmárnémeti, csíkszeredai, kolozsvári kollégáihoz képest?
– Nem hiszem, hogy valaki azért ér el kimagasló eredményeket különböző tantárgyakból, mert itt vagy ott tanul. Inkább azt mondanám, diáktól és tanártól függ az egész. Fontos, hogy a pedagógus szerethetővé és érthetővé tegye az anyagot annak érdekében, hogy a gyerek figyelmét felkeltse. Sokan egyetemi éveikre kerülnek fel Kolozsvárra, és talán ebben a korban már nehezebb a beilleszkedés. Talán ezért sok szülő úgy dönt, fiatalabb kortól elengedi gyerekét, hogy tudjon önállósulni minél hamarabb.
Velem kapcsolatban azt tudom mondani, szerettem az iskolám, úgy gondolom felkészített kellőképpen, és megálltam a helyem azokkal szemben is, akik máshol tanultak.
– Átalakul az RMDSZ. Ugye volt az újratervezés időszaka, és Zilah óta sem hátrálunk meg… Az ügyvezető elnök azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az érdekvédelmi szervezet a régió egyik legmodernebb pártja legyen. A károlyiakra viszont (talán nem is alaptalanul) azt szokták mondani, hogy megfontolva haladók, horribile dictu!: konzervatívak. Kérem, ezzel kapcsolatban is mondjon véleményt.
– Én ezzel nem értek egyet. Konzervatív családban nevelkedtem, de megtaláltam a saját életutamat. Úgy gondolom, kisebbségi sorsunk arra kötelez, hogy életünkben helyet adjunk az újnak, de soha ne felejtsük el értékeinket, hagyományainkat, történelmünket, még akkor sem, ha ez konzervatív retorikának ad is helyet.
– Klasszikus anzikszos kérdés: olvassa Ön az Anzikszot, a Nagykároly.ro-t, az SzFÚ-t? Szerkesztőként látom, hogy feltűnően sok olyan látogatója van pl. az Anziksznak, aki külföldről látogat el a blogra. Talán a honvágy a magyarázat erre…
– Természetesen követem. Személyesen a Nagykároly.ro-t olvasom. Az én esetemben, mivel gyakran utazom haza, nem a honvágy a magyarázat. Egyértelműen fontos számomra, hogy tudjam mi történik szülővárosomban.
