Igen, Nagykárolyban, igen, a váradiak. És szögezzük le: vélhetően helyesen tették. Merthogy a kortárs színház egyik feladata, hogy például az ilyen – talán csak kevesekre jellemző – jelenségeket is színre vigye. S miként tegye ezt? Valahogy úgy, ahogy a Szigligeti Színház tette Székely Csaba Bányavakság című művével.
„Ez egy kimeríthetetlen téma (mármint a magyar–román viszony – a szerző megjegyzése), sokféle megközelítése lehetséges, és egyik sajátossága, hogy akkor sem válik unalmassá vagy redundánssá, ha sok darabot írnak róla” – vallja a Körös-partról érkezett trupp brosúrájában a szerző. S minden bizonnyal igaza van, hiszen trilógiájának ezt a darabját is számos helyen mutatták már be, s rendre nagy sikert aratott. Így járt ezzel a váradi színtársulat is. Mármint sikerrel mutatta be Hunyadi István rendezésében a tragikomédiát.
A váradiak amúgy szívesen jönnek Károlyba – árulták el érdeklődésünkre a társulat munkatársai. Jó a színház felszereltsége, és persze örülnek annak, hogy a károlyi közönség is szereti őket. A mostani előadásukat is – holott komédiával álcázott tragédiát láthattak – vastapssal jutalmazták, háromszor is vissza kellett térjenek a színészek meghajolni. Maga az előadás persze célt ért: nyilván mindenki rágja, saját ízlése, érzése szerint emészti a látottakat, hallottakat.
És örül annak, hogy ilyen csak a színházban van.
(megyeri)
You must be logged in to post a comment.