Már két éve citeraoktatás is folyik a Rekettye Kulturális Egyesület keretein belül. Agárdi Éva, aki a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában tanít, hetente több nagykárolyi gyermeknek is megmutatja, hogy milyen öröm citerázni.
– Hány gyermek tanul citerázni?
– Körülbelül huszonkét gyermek és három felnőtt.
– Milyenek a nagykárolyi gyerekek? Lelkesek, könnyen tanulnak?
– Igen. Ahhoz képest, hogy nem szolmizálva tanulunk – mert itt, Romániában más a szolmizációs rendszer, mint Magyarországon. Ezért ábécés hangokról tanulunk. Ez annak könnyű, aki már tud olvasni, de van olyan is, aki még most tanulja a betűket, ő látás alapján tanul, mutatom neki, hogy hol vannak a hangok. Így, hogy egy hónap után, már olvassák az ábécés hangokat a kottáról, nagyon könnyen átviszik a citerára a dallamokat. Bele kell vésni a kezükbe az alapritmusokat, és utána már maguktól is leolvassák a kottát.
– Mit gondolsz, a jövőben folytathatnák ők is ezt a munkát, taníthatnának?
– Remélem. Van egy rekettyés tanítványom, Óbis Kinga. Őt tanítom Nyíregyházán, a Művészeti Szakközépiskolában, nagyon jól halad. Úgyhogy ha őt egy tanári pálya vonzaná, akkor van lehetősége. Magyarországon két helyen is képeznek citera- és népzenetanárokat.
Persze, aki komolyabban foglalkozik vele – itt is van, aki nem csak citerázni, hanem hegedülni is tanul, emellé még jár a szolfézs (elméleti oktatás) – abból könnyen tanár válhatna. Igyekszünk kinevelni az utódokat.
– Mit tanulnak mostanában?
– A kicsikkel (akik vagy életkorban kicsik, vagy csak fél éve járnak citerázni) somogyi dallamokat tanulunk, mert az alapritmusok ebben vannak meg leginkább, és könnyű az ugrós dallamokat elsajátítani. A nagyobbak, akik már második éve használják a hangszert, kalocsai dallamokat tanulnak, csárdást és marsot (menettánc).
– Legutóbb a „gödörben”, a karácsonyi előadáson léptetek fel. Volt azóta valami esemény?
– Az volt a legutolsó, most pedig lesz két fellépés egymás után. Egy nőnapi a Művelődési Házban, és egy március 15-ei, amelyen Kossuth-nótákat fogunk játszani.
– Szerinted megszerettethető a népzene, ha a gyermek nem ebben nő fel?
– Mindenképpen. Olyan családias légkört kell hozzá teremteni, kellenek hozzá hangszerek, amiket a gyermek haza tud vinni. Azért jó a citera ilyen szempontból, mert hamar lesz sikerélménye a gyereknek. Könnyen megtalálja a hangokat, megtanulja a pengetést, megszólal a dal a keze alatt. Legyen az akármilyen kis gyermekdal, akár egy-két hangos.
– Milyen itt tanítani?
– Az itteni gyerekek más lelkületűek, mint a magyarországiak. Sokkal nyitottabbak, több a szabadidejük, ezért sok mindent kipróbálhatnak. Az ottani gyerekek nagyon le vannak kötve, reggel 8-tól délutánig vannak iskolában, estére fáradtak, ők nem ilyen nyitottak az új dolgokra, és nem tudnak többféle tevékenységet kipróbálni.
Szerintem az is segíti a gyors tanulást, hogy mindig más agyféltekéjük van megmozgatva. Egyszer a muzsikával, tánccal, mozgással, és ezért szívják magukba a tudást, és igénylik is az odafigyelést.
– Milyen tervek vannak?
– Egyenlőre még a kis-magyarországi zenékkel ismerkedünk, és a táborra már gondolom, beérik annyira a nagyobb csoport, hogy már erdélyi zenét is lehessen tanulni. A tábor az, ami egy húzóerő. Mert hiába pengetjük hetente háromnegyed vagy egy órát a citerát. Azért egészen más, mikor öt napon keresztül szól a muzsika, hiszen ez felér egy egész évvel. A tábor nekünk nagyon jó lesz.
Berei Csenge Bernadette
You must be logged in to post a comment.