Ha az erdélyi-partiumi magyar újságíró magasról tesz a helyesírásra, akkor a közönséges halandó, akinek nem kenyere a cikkírás, hanem önkéntes alapon vagy felsőbb kérésre-utasításra ragad tollat (na jó: billentyűzetet), szinte reflexszerűen mentegetőzik: né, hát a mai újságban sem jelent meg egyetlen olyan írás sem, amiben ne lett volna tucatnyi (vagy legalább féltucatnyi) hiba.
És tényleg: hogyan kaphat íróként, újságíróként, szerkesztőként olyan valaki fizetést, aki honismereti témájú cikkében így ír: Bartók Béla szobor, Rákóczi Ferenc emléktábla, Bocskai szobor, Petőfi szobrot láthatunk, RMDSZ elnök, karikásostor bemutató, ezzel a Várad szeretettel? Hiszen mindegyik kötőjellel írandó! Ugyanott: „felavattuk a Szent László király szobrát.” A Szent László?!
Ugyanez az iparos máskor így ír: h.őrző ezredes (?!), Európai Parlamenti képviselő, Érmelléki település, Úrvacsorát vettek (helyesen: hagyományőrző ezredes, európai parlamenti képviselő, érmelléki település, úrvacsorát vettek).
Néha elő kellene venni a helyesírási szabályzatot vagy a helyesírási szótárt, sőt olykor mindkettőt! Ha már az iskolában nem sikerült megtanulni a megtanulnivalót. Az érettségin meg nem kérte számon senki…
De van, amikor a szabályzat és a szótár sem segít, mert egyszerűen csak szépen, magyarul kellene fogalmazni, és nem megy! „Az épület nem volt használat alatt” – írja a „rommagyar” firkász ahelyett, hogy egyszerűen azt írná: nem volt használatban.
Aztán meg másolni is tudni kellene, akkor is, ha aki ezt teszi, nem érti a lemásolandó szakkifejezéseket: „Az ablakok mellvédmezeit román levélornametika díszíti.” Helyesen: mellvédmezőit, levélornamentika.
Szóval akinek nincs kellő tudása és tehetsége az íráshoz, ám mégis erre vetemedik, próbáljon meg legalább utánanézni ennek-annak. Pl. hogy miként írjuk azt: Zsolnai porcelán, Zsolnai gyár. (Zsolnay Vilmos neve öröklődött át márka- és üzemnévvé. Zsolnay, y-nal.) Petőfi szülőhelyét sem lenne szabad rövid ö-vel írni, mint tette azt egyik lapunk napokon át: Kiskörös. Egyszerűen nincs ilyen településnév a Kárpát-medencében, csak Kiskőrös.
A végére hagytam egy viccbe illő elírást: a kezdő firkász „a Mihály vitéz szobra előtt lezajlott ünneplésről” tudósított. Nos, az „illető”, akinek újabban szobra áll szinte minden erdélyi városban, nem egy János vitéz típusú mesehős volt (bár a román történetírás azzá is próbálta tenni), és nem is az 1920-ban alapított magyar Vitézi Rend tagja… II. Mihály havasalföldi vajdát említik egyes történet- és tankönyvírók Vitéz Mihályként, tehát a Vitéz egyszerre elő- és ragadványnév.
Dénes László
