Az alábbi kis írás (nevezzük hírnek) a Hargita Népe című napilapban jelent meg tegnap, amit csak azért nevesítek, hogy lássa a nyájas olvasó, kinek és hol jutott eszébe az, amiről a Csíkszeredában szerkesztett-kiadott újság tudósít. Még megjegyzem a közérthetőség kedvéért, hogy a szóban forgó felszólalás a székelyudvarhelyi képviselőt-testület (a „helyi tanács”) ülésén hangzott el.
Ha az erdélyi-partiumi magyar újságíró magasról tesz a helyesírásra, akkor a közönséges halandó, akinek nem kenyere a cikkírás, hanem önkéntes alapon vagy felsőbb kérésre-utasításra ragad tollat (na jó: billentyűzetet), szinte reflexszerűen mentegetőzik: né, hát a mai újságban sem jelent meg egyetlen olyan írás sem, amiben ne lett volna tucatnyi (vagy legalább féltucatnyi) hiba.
„Elűznék egy Bihar megyei magyar falu lakói a köztük élő marokkói menekülteket” – ezt egy határon innen és túl olvasott kolozsvári internetes hírportál adta címként egy szenzációhajhász, összecsapott tudósításának.
„Gyöngyszemek” napjaink romániai magyar sajtójából.
Máramarosi riportot olvasok a „polgári hetilapban”, már az alcíme is furcsa: „Felújítják nemzeti költőnk mézesheteinek helyszínét, a koltói Teleki-kastélyt”. Petőfi Sándort a lexikonok így tartják számon: magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Az irodalomtörténészi „definíciók” közül nekem ez a legszimpatikusabb: nemzeti tragédiánk költője. De! Nemzeti költőnk? Minden magyar költő „nemzeti költőnk”, nem csak Petőfi, aki semmivel sem „nemzetibb” Balassinál, Aranynál, Adynál, József Attilánál, Radnótinál, és így tovább. Lám, a lexikonok írói is objektivitásra törekszenek a kanonizációban: „a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja”. Nem „a”, hanem az „egyik”.
Olvasom a „zújságban”, hogy így a centenárium, úgy a centenárium, s hogy „a centenárium évében” így meg úgy – álljunk csak meg! Milyen centenárium, minek a centenáriuma (azaz a századik évfordulója)? Nos, ez nem derül ki a cikkekből… Dénes László észrevételei.
Arany János emlékének adózó nagyszalontai születésnapi rendezvényről olvastam tudósítást „a zújságban”, de a cikk nem volt méltó „a magyar nyelv máig utolérhetetlen mesteréhez” (MTI). Dénes László észrevételei.
Dénes László apró észrevételei.
Hétfőn olvastam ezeket egyik napilapunkban… Dénes László apró észrevételei.
