Mesterségem címere: tévészerelő

Rózsa Albert tévészerelővel beszélgettünk a szakmájáról, munkájáról és a hobbijáról. Egy igazi időutazáson is részt vehettünk az elbeszéléseinek köszönhetően: amikor a szakmát tanulta, a televízió még  ritkaságnak számított Nagykárolyban. Elmondása szerint ő űzi a legrégebb óta ezt a szakmát a városunkban.

Mesélt az akkori lámpás tévékről és működésükről is, közben pedig előttünk a szerelőasztalon egy 3D-s készülék várta, hogy pár napnyi kényszerpihenő után visszakerülhessen a tulajdonosához, ahol remélhetőleg még sokáig fogja szórakoztatni a család apraját-nagyját.

– Hogyan választotta ezt a szakmát?

– Tulajdonképpen ékszerész szerettem volna lenni, mert már három éves koromban az összes szomszéd aranykezű Albicinak becézett, rendkívül ügyes kezem volt, járni még alig tudtam, de a tűzgyújtóst már én készítettem anyámnak. Gyerekkoromban voltak a szövetkezetek, amikben mindenféle aktivitás létezett, úgymint fodrászat, szabóság, kötöde, kárpitos és volt az ékszerészet. Én ékszerész szerettem volna lenni, ami egy „menő” szakma volt, a tévés szakma akkor még nem létezett, csak rádiósok voltak, és mivel az ékszerészet egy protekciós szakma volt, oda nem vettek fel, ezért kárpótlásul a szövetkezet elnöke, Vass Tóni elmondta, hogy indul egy rádió-tévéjavító iskola… Nekem már volt érettségim, így elküldtek Bukarestbe felvételizni az UCECOM-hoz. Az érettségimet Erdély legjobb iskolájában végeztem, Kolozsváron, a Református Kollégiumban.

Egyébként a rádiós szakma sem volt teljesen idegen számomra, mert egy ideje önszorgalomból bejártam és pepecseltem az egyik rádiós műhelyben, ez szemben volt a Normaiskolával, a Binder-házban. Akkoriban tévéje még kevés embernek volt, legfeljebb intézményeknek, de azok képernyője is alig egy zsebkendő méretű volt.

Bukarestben az iskola három éves technikum volt. Egyetemi tanárok tanítottak elektrotechnikát és -mechanikát is, önszorgalomból ott is bejártam dolgozni a 30 Decembrie elnevezésű szövetkezetbe, persze ingyen, de mindig jó jegyeket kaptam, mert sokat praktizáltam. Miután elvégeztem az iskolát, három évet dolgoztam a nagykárolyi szövetkezet műhelyében. Időközben ez is egy „menő” szakma lett, de sajnos nagyban ment a konkurencia, mindenki főnök akart lenni, ezért, ahogy lejárt a három éves szerződésem a szövetkezettel, rögtön elmentem Nagybányára a Gutin Szövetkezethez. Ott nagyon jó környezetbe kerültem, rengeteget dolgozhattam és jól is kerestem.

– Ha visszaléphetnénk az időben, akkor is ezt a szakmát választaná?

– Nem, inkább az ügyvédi vagy a politikusi pályát választanám, semmiképpen sem gyakorlati szakmát, esetleg a festőművészi pályát, mert fiatalkoromban sokat festettem és rajzoltam. Mikor a szakmát választottam, megvolt hozzá a jó szemem, az ügyes kezem, de ahogy telik az idő, az embernek megváltozik az elképzelése az életről, a világról, akkor erre volt lehetőség, így lettem ez, és boldogultam.

– Az elektroncsöves televízióktól a mostani full HD-s és 3D-s tévékig igen sok újítás történt. Mennyire volt nehéz ezt a technikai fejlődést követni?

– Aki benne van, és egyfolytában csinálja, annak egyáltalában nem nehéz. A készülékek működése a fizika alaptörvényein alapul, az alkatrészek persze sokat változtak, de lényegében a régi alapelven működnek. Régebben komoly befektetés volt a lépéstartás és továbbképzés, rengeteg könyvet meg kellett venni, idegen nyelveket kellett tanulmányozni, hogy az ember a pályán maradhasson. Mostanság nagy segítség a google, az ember oda beírja az alkatrész kódját, és már ott is a sok adat, amit keresünk. Egy készüléket akár fél óra alatt is meg lehet javítani, viszont néha akár napokba is beletelik, mivel esetenként külön alkatrészeket kell rendelni hozzá.

– Van olyan tévémárka, amelyiket szívesebben javít és van olyan, amelyiket legszívesebben kidobna?

– Vannak nagyon jól megtervezett és legyártott készülékek, könnyű velük bánni és javítani, de azt el kell mondjam, hogy majdnem mindegyik belül kínai. Persze ez nem jelenti azt, hogy akkor mindegyik egyformán gagyi. Általánosságban elmondható, hogy a középárfolyamú és drágább készülékekben jobb alkatrészek vannak, szebben vannak megcsinálva és jobb a ventilációjuk, mert ugye ez az egyik legfontosabb, hogy a hűtésük a melegedő alkatrészeknek megfelelő legyen. Manapság az új készülékeknél sokszor nincs is lehetőség egy-egy hibás alkatrész cseréjére, hanem egy egész modult kell kicserélni, és ennek ára több száz lej, vagy például ennek a ledes tévének a modulja több mint 800 lejbe kerül.

– Szabadidejét mivel szokta tölteni, mi a hobbija?

– Kertészettel például, a virágokat nagyon szeretem, és olyan virágom is van, ami máshol nincs a megyében: van egy mexikói kaktuszom, egyszerre 21 virág volt rajta, van yukka pálmám, ami majdnem 3 méter magas.

Szeretem az irodalmat, tanulmányozom is szívesen, minden évben, amikor a volt kolozsvári osztálytársakkal és barátokkal találkozunk, én egy verssel köszöntöm őket, ez már hagyomány. A világ számos részéről gyűlünk össze, Bécsből például egy orvos barátom jön, de érkeznek Izraelből is, sőt még az óceánon túlról, Dallasból is. Károlyi Béla, aki Nadia Comanecinek, Szabó Katinak és több romániai olimpiai bajnoknő edzője volt.

– Ki a kedvenc költője?

– Szeretem Reményik Sándor költeményeit, Ady Endre költeményeit vagy a Was Albert költeményeit, róla 1990-ig semmit nem hallottunk.

– Mit üzenne azoknak fiataloknak, akiket érdekel ez a szakma vagy az elektronika világa?

– Elsősorban azt ajánlom, hogy legyenek alázatosak, tanuljanak és dolgozzanak szorgalmasan. Ide türelem kell, nem képes mindenki megtanulni ezt a mesterséget, mert nem mindenkiben van meg a kitartás, le is morzsolódnak azok, akiben nincs meg az igazi ambíció. Itt le kell ülni és megtanulni az alapokat, tudni kell koncentrálni a tanulásra és a munkára. Meggazdagodni ezzel nem lehet, de ha valaki szereti ezt, és szorgalommal csinálja, akkor jól meg lehet élni.

Sajnos az általános a jelenlegi ifjúságnál az a probléma, hogy türelmetlenek, mindent most akarnak. Tehát szép autó, szép ház, szép barátnő, egzotikus helyen nyaralás stb. Ezzel nincs is gond, csak sajnos az élet általában ritkán és keveseknek adja meg olyan könnyen mindezt, mint ahogy elvárják.

– Köszönjük a beszélgetést!

Kérdések és fotók: Fülöp Csaba

Nagykárolyi kisvállalkozásokat bemutató sorozatot indítunk. Fentebb a 2. rész olvasható. Nem kell nagy riportokra, vagy hasonlóra gondolni. Egész pontosan arról van szó, hogy Fülöp Csaba, az Anziksz barátja ezúttal nagykárolyi mobiltelefon- vagy tévészerelőket, kisboltosokat, festőket, villanyszerelőket stb. keres fel, és azok válaszolhatnak öt-tíz kérdésre, és mindezt egy-egy interjú formájában jelentetjük meg az Anzikszon. A sorozatunkat a B&B Kft. boltjai, a Lavender és a Home Art, illetőleg Erdei D. István parlamenti képviselő nagykárolyi irodája támogatja. Ezúton is köszönjük!