Szükség van a táncháztalálkozóra!

Szombaton immár a 15. alkalommal tartja meg a Rekettye Kulturális Egyesület a Nagykárolyi Táncháztalálkozót. A Szent László Közösségi Házban 10 órakor kezdődnek a kézműves foglalkozások; majd délben gyerektáncház lesz Maier Raival; 18 órai kezdettel pedig gálaműsor. Este 9-től táncház. Az egyik különösen mosolygós rekettyéssel, Berei Csenge Bernadette-tel beszélgettünk ennek kapcsán.

– A talpalávalót idén a Tönköly zenekar biztosítja. A belépődíj a kézműves foglalkozásokra 5 lej (csak a gyermekeknek!); míg a gálaműsorra 10 lej. Természetesen mindenkit nagy szeretettel és tisztelettel vártok. Valamit kifelejtettem?

– Érdekesség idén, hogy az Aranykapu Kulturális Egyesület is rész vesz a kézműves foglalkozásokon, ők különböző mesterségeket is bemutatnak. Lesznek mátészalkai, encsi, nagyecsedi, börvelyi, érsemjéni táncosok, természetesen a Rekettye is fellép a nagyérdemű előtt. Emellett különböző meglepetésekkel is készülünk.

– Csenge, te már nagyon várod az idei táncháztalálkozót? Számodra mi az legizgalmasabb benne?

– Igen, már várom, ugyanis dupla ünnep lesz: 15 éves a táncháztalálkozó, 25 éves a tánccsoportunk.

Igazából minden része izgalmas. Szeptember eleje óta tervezünk és szervezünk, támogatókat keresünk, hirdetünk, egyeztetünk. Az egész szervezés legjobb része az utolsó száz méter. Ilyenkor járunk az iskolákba, ahol elmondjuk a tanítónőknek is, hogy mire készülünk. A gyerekek örömmel várják az eseményt, hiszen a délelőtt csakis róluk szól. Feltöltődés, hogy ilyen lelkesek, ez is igazolja, hogy szükség van a táncháztalálkozóra.

A délutáni gálát is szeretem, mert alkalmunk van a távolabbi csoportokkal is összebarátkozni, vannak visszatérő táncosok is. Ők is élvezik az egésznek a hangulatát. Természetesen az est fénypontja az élőzenés táncház, amire mindig sokan érkeznek. Azt hiszem, ez az, amit igazán várok.

– Mióta „néptáncolsz”?

– Már másodikos korom óta, tehát 11 éve.

– A rap vagy a rock soha sem vonzott? Mindig egyértelmű volt a Rekettye?

– Mindenkinek van egy úgynevezett sötét korszaka, amin át kell esni. Akkoriban csak Tankcsapdát hallgat az ember lánya, és sötét ruhákban jár. Ezt a korszakot már rég kinőttem, de én is hallgatok más műfajú zenéket.

Akkor kezdtem komolyan táncolni, amikor Székely Sára összegyűjtött minket. Azóta egyszer, körülbelül egy nyár erejéig hagytuk abba a táncolást különböző okok miatt, de az akkori „nagyok” a szárnyaik alá vettek minket.

– Egyelőre középiskolás vagy. Melyek a terveid? A táncnak van bennük hely?

– Már nem járok iskolába, idén érettségiztem. Jelenleg nem járok egyetemre, de jövőre szeretnék Kolozsvárra vagy Debrecenbe jelentkezni. Bármelyik várost választom, szeretném folytatni ott is a táncot, mert van rá lehetőség.

De nem unatkozom itthon sem, most a táncháztalálkozó köt le, és járok a kisebbek próbáira is.

– Ha jól tudom, megkezdődtek a rekettyés foglalkozások. Melyek is ezek? Van időd részt vállalni bennük?

– Nagyon sok mindennel foglalkozik az egyesület.

Először is vannak táncórák, Varga Norbert vezetésével. Hétfőnként 3 órától az előkészítős és első osztályos gyerekek, 4 órától a második–negyedikesek, 5 órától az 5–8. osztályosok, valamint a nagy csoport próbál. Mindhárom csoport felcsíki táncokat tanul. Most még van időm részt venni, ahogy már mondtam, járok a kiscsoportok próbáira is, valamint gardonyozni is tanulok.

Emellett népi hangszereken is tanulhatnak a gyerekek és felnőttek egyaránt: furulyán, citerán, hegedűn és gardonon. A hangszereket az egyesület biztosítja. Nagy az érkelődés ezek iránt is, Bíró Pistinél 18-an tanulnak furulyázni, Agárdi Évánál pedig több mint 20 fő citerázik, mindketten Magyarországról jönnek hozzánk.

A táncpróbákat a Szent László Közösségi Házban tartjuk, a hangszeres oktatás pedig a Kalazanczi-iskolában folyik.

Együttműködünk a Stella Maris Integrációs Központtal, valamint a babamamaklubbal is. Szabó Adrien tart magyar népi játékokon alapuló zenés foglalkozást anyukáknak. Tavasszal Nyírbátorban rendezik meg a Ringató foglalkozásvezető képzést, ahová már több anyuka is jelentkezett. Ez egy olyan foglalkozás, amelyet Gállné Gróh Ilona fejlesztett ki, és idén megkapta a Nemzetközi Kodály Társaság elismerését is.

– Utánpótlással, hogy álltok? Immár a „nagyok” között vagy. Ez valahol felelősség is?

– Rengetegen járnak a kisebb csoportokba, ők is nagyon lelkesek. Csoportonként több mint 30 gyerek van, és úgy gondolom, hogy a rendezvényünk után a létszám még növekedhet is.

Természetesen felelősség. Ahogy annak idején mi is néztük a nagyobb csoportokat, úgy ők is figyelnek ránk. Együtt tanulunk az utánpótlással, sokat számít, hogy együtt fejlődhetünk, ugyanis mi is az alapoktól kezdtük az idei anyagot. Így készülhetünk közös koreográfiával is. Most az ő csapatuk is részt vesz a kézműves foglalkozások lebonyolításában, igyekszünk minél jobban bevonni őket, hogy a jövőben már ők is taníthassanak. Ugyanígy zajlott velünk is: elmentünk a foglalkozásokra, mindenki megtanult valamit, amit most igyekszünk továbbadni nekik is. Remélem, a lelkesedésük nem marad abba, és pár év múlva már ők fogják azt csinálni, amit mi.